Hangolódás az iskolakezdésre

Alig egy hét múlva újra be kell ülni az iskolapadba, a diákok búcsút intenek az önfeledt nyárnak. A korán kelés, a feszes napi ritmus, a tanulási idő kialakítása nemcsak nekik adja fel a leckét, hanem a szülőnek is. 
– Azzal, hogy megvásároltuk a tanszereket, és a fogason lóg az új iskolatáska, lelkileg még nem készültünk fel a szeptemberre, különösen a leendő elsős fiammal kezdtem el beszélgetni az iskoláról, s ő is egyre többet kérdez róla – mondta el lapunknak Takács Marianna. A nyíregyházi anyukának két gyereke van, a nagyobbik lány felső tagozatos lesz, a kisebbik fiú az első osztályt kezdi, mindkettőjük életében valami új kezdődik el. 
– Augusztusra nagyobb utazást, hosszabb nyaralást már sosem tervezünk, a hónap utolsó két hetében itthon vagyunk, és készülődünk a sulira, átfésüljük a fiókokat, a régi taneszközöket, az idén összegyűjtöttük a még használható holmikat, és odaadományoztuk rászoruló gyerekeknek. A pakolgatás egyfajta ráhangolódás a tanévkezdésre, kikerül a naptár az asztalra, ami aztán sínre teszi a heti/napi időbeosztást. Ha már itt tartunk, visszakerül a napirendbe az étkezések pontos helye, korábbra kerül az elalvás ideje, mert innentől szükségük lesz energiára, koncentrált figyelemre – tette hozzá az anyuka, aki szerint a legfontosabb, hogy sose riogassuk a gyereket a felmerülő nehézségekkel. Mint mondta, ő mindig szeretett iskolába járni, így elsősorban a pozitív élményeit osztja meg gyerekeivel, kiemeli a tanárokkal szembeni tisztelet fontosságát. 
 

Hangolódás: meséljenek a terveikről! 

Oláh Gabriella szerint is tegyük a hangsúlyt inkább arra, hogy mit vár a gyerek az új tanévtől. Mik a tervei, milyen foglalkozásokra szeretne majd járni, milyen közösségben tölti el szívesen szabadidejét? Nem érdemes már jó előre a kihívásokkal, az esetleges tanulási gondokkal foglalkozni, mert az csak tovább növeli a tanévkezdés körüli szorongást. 
– Ezek a napok szóljanak inkább a nyár lezárásáról, annak összegzéséről. Meséltessük őket, milyen volt a nyaruk, hogyan érezték magukat. A legszebb emlékekből készíthetnek egy fotómontázst, vághatnak egy rövid videót, a mai gyerekek már otthonosan mozognak a digitális világban. Gyakorlati dolgokat persze megbeszélhetünk velük, például hogyan fognak iskolába járni, egyedül vagy felnőtt kísérettel, busszal vagy gyalog. Mit gondolnak, kell-e majd nekik segítség a tanulásban? Ha ezeket a gondolatokat megosztják, csökkenhet a bennük lévő bizonytalanság, feszültség – részletezte a szakpszichológus. 
 

Türelem és támogatás

 Sokéves tapasztalat, hogy az idősebb gyerekeknek egyszerűbb a visszatérés szeptemberben, mert már jól ismerik a közeget, a szabályokat, könnyebben felveszik a tanév ritmusát. Az új iskolát kezdőknek nehezebb valamivel, ők először az új környezettel ismerkednek meg, de kétségkívül a legtöbb türelmet és törődést az általános iskola első osztályába lépők igényelnek. 
– Egy-két nap alatt nem lesz az óvodásból iskolás, a beszokáshoz 2-3 hónapra is szükség van, a kezdetekben minden reakció normálisnak nevezhető, még a reggeli pityergés is. Aztán ahogyan jönnek a barátok, a játékos tanulás, úgy formálódik a kisdiák, és alkalmazkodik a körülötte végbemenő változáshoz is, de ez egy hosszú folyamat. Később még furcsának tűnhetnek nekik bizonyos kötöttségek, szabályok, például, hogy értékelik a magatartásukat, a teljesítményüket, ezekkel kapcsolatban sok-sok kérdésük lesz még. A szülők beszélgessenek ezekről, ugyanakkor otthon ne legyen folyton csak az iskola a téma, nehogy nyomásnak vagy számonkérésnek érezzék. Igyekezzenek délutánonként vagy este kikapcsolódni, játszani, nagyokat sétálni együtt. Az viszont jelzésértékű, ha a nebuló reggelente nem akar iskolába menni, sír, hasfájásra panaszkodik, akkor valami nem stimmel a beilleszkedéssel. Azonban egy 6-7 éves még nem tudja pontosan megfogalmazni, mi frusztrálja. Lehet, hogy egyszerűen a változást kell megszoknia, s akkor pár héten belül spontán megszűnnek ezek a „tünetek” – fűzte hozzá Oláh Gabriella, majd néhány segítő kérdést is megosztott a napi otthoni beszélgetésekhez. Ezek a következők: „Mi volt a legjobb dolog a mai napban? Mi volt a legnehezebb? Mitől féltél a legjobban? Minek örültél a legjobban? Mi volt a legviccesebb? Mit vársz holnap a legjobban?