Hihetetlen régészeti leletre bukkantak Kocsord határában

A “vas fiai” néven is ismert nép falusias jellegű településeken, kiváltképp patakok és mocsarak mentén éltek. Alapvetően mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. Mindemellett kifinomult érzékük volt a kerámiakészítéshez is. Fazekas termékeik főként korongon készültek, de nem hagytak fel a durvább, korongolatlan edények készítésével sem – adta hírül a Jósa András Múzeum közösségi oldalán Nagy Norbert, a Szatmár Megyei Múzeum régésze. 

Mint írja, a kelta edényégető kemencéket földbe vájták. Ezekben két fűtőkamrát alakítottak ki, amelyet középen rostélytámasztékkal választottak el. Az erre épített rostélyt kb. 5 cm átmérőjű nyílások törték át. A rostélyra helyezték a kiégetendő edényeket, rendszerint szájukkal lefelé. Majd erre építették rá az úgynevezett kupolát. Ennek vázát valószínűleg vesszőfonatból készítették el, majd betapasztották sárral és agyaggal. A kupola tetején szellőzőnyílást hagytak, ahol a füst szabadon távozhatott. A tüzelés során keletkezett meleg levegőt a huzat juttatta el az égetőcsatornákon keresztül a fűtőkamrákba, majd az a rostélylyukakon át került az égetőtérbe. Így az edényeket nem érte közvetlenül a tűz, csupán a forró levegő. Az edények kiégetése után a kupola eltávolításával tudtak hozzájutni az elkészült termékekhez. Az ásatás során az edényégető kemencéhez hozzátartozó munkagödröt is sikerült feltárnunk. Ennek célja a faanyag tárolása és a tüzelés szinten tartása volt. A kelták által a Kárpát-medencében meghonosított edényégető kemencék tulajdonképpen forradalmasították a fazekasságot, hiszen a késő vaskorig gödrökben égették ki az edényeket. Az új, huzaton alapuló technikával akár 800-900 fokos hőmérsékletet is elérhettek egy égetés során. 

Nagy Norbert a reményét fejezte ki, hogy további telepek feltárásával újabb értékes információhoz juthatnak a késő vaskori fazekasságról.