Illik időskorban táncolni?

Ahogy telnek az évek, a színes ruhákat felváltják a sötétek, a szemceruza, a rúzs a fiók mélyére kerül, a tánc kikopik a mindennapokból, a nevetések elhalkulnak, csak mert valaki egyszer azt mondta, hogy az ötödik, hatodik iksz felett már nem illik. De miért? Miért nem illik élvezni az életet egy bizonyos kor felett?

Tánc – fegyver a demencia ellen?

– Hogy illik-e táncolni? Mondj még valamit, ami átmozgatja a testet, megdolgoztatja az agyat, felmelegíti a lelket és összehozza az embereket! – nevetett szívből Juhász Lászlóné Ria, aki nyugdíjba vonulása után fityiszt mutatott a fanyalgóknak, szenior örömtánc oktatónak állt, ezzel pedig megváltoztatta a saját és aktivitásra, társaságra vágyó kortársai életét. Sakk-matt, savanyák!
– A szenior örömtánc az idősödő korosztálynak szól, nekünk találták ki. Kíméletes átmozgat és megtornáztatja az agyat, hiszen a lépéseket észben kell tartani – a legújabb kutatások szerint késlelteti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulását – magyarázta a Mozdulj, Nyíregyháza! idei utolsó táncórája előtt az oktató, aki a hét nagy részében tanít, több nyíregyházi csoportja mellett Nyírbátorban is tart foglalkozásokat. Izgalmas éven vannak túl, már január végén elkezdték a próbákat, így a márciusi Ki mit tud?-on magabiztosan léphettek színpadra. A Korda György és Balázs Klári nagy slágerére, a Reptérre megálmodott összetett koreográfiával arany minősítést szereztek a nyíregyházi örömtáncosok, akik stewardess ruhában álltak a közönség és a zsűri elé. Nyáron többek között ezzel a produkcióval mutatkoztak be a Balatonon, ahová persze ráadásszámokat is vittek a Népek tánca – népek zenéje tematikában.

Receptre kellene felírni

– Nagyon sok meghívást kaptunk városi rendezvényekre, melyek után a visszajelzések sem maradtak el. Hét év alatt nem gratuláltak annyian, mint az idén az idősek napján a múzeumfaluban, ahová hat számot vittünk. A nyírbátoriakkal Nagykárolyban léptünk fel. Büszke vagyok a táncosaimra, akik minden szavamra figyelnek, lelkiismeretesen gyakorolnak és soha nem hagynak cserben – fordult a Mikulás közeledtével pirosba öltözött szeniorok felé Ria. Azt is elárulta, hogy próbákon tizenöt koreográfiát vesznek át újra és újra, egyszerű, könnyen megjegyezhető lépéseket variálnak, ugyanis nem az a cél, hogy megerőltessék magukat. A legfontosabb, hogy élvezzék a táncot, az együtt töltött időt.
A jelek szerint pedig ezzel nincs is gond. A fel-falharsanó nevetés, a csillogó szemek és cinkos mosolyok bizonyítják, hogy a táncot, a jókedvet, a barátságot nem szégyellni kell, hanem receptre felírni.