Unokáink is látni fogják még

Unokáink is büszkék lesznek azokra a polgári épületekre, amik most is teljes szépségükben pompáznak. A történelem révén nincsenek középkori eredetű műemlék lakóházai Nyíregyházának, a legtöbb olyan épület, ami a múltat idézi, polgári családi ingatlan a XIX. század végéről és a XX. század elejéről. Ezeknek a polgári épületeknek a történetéről, illetve a felújítási lehetőségekről mesélt a napokban a Váci Mihály Kulturális Központban Balázs Tibor Pro Architectura-díjas építész. A részletesebb felújítási munkálatokba is beavatta az érdeklődőket, s a közönség meggyőződhetett arról, a sikeres munka érdekében mint egy nyomozó, feltárja, kikutatja, kinyomozza, hogy mi minden is történt száz-százötven évvel korábban az adott épülettel. Csakhogy amit fel kell újítani, azt először meg is kellett építeni.

Unokáink is látják majd: erősödő polgárság

– Az építészet ősi szakma, egyidős az emberiséggel, hiszen már a történelem hajnalán is vágyott az ember zárt, védett, otthonos környezetre – kezdte előadását Balázs Tibor.

– A zöld ágakból készített kunyhótól eljutunk napjaink modern építészetéhez, s az egyik köztes időben a főszerepet a polgári épületek kapták a XIX-XX. század fordulóján. Persze, ahhoz meg kellett a társadalomnak az a rétege, amit polgárságnak nevezünk. A modern államokban a nagy francia forradalom után alakult ki a polgárság. Magyarországon az 1848-as polgári forradalom után indult fejlődésnek ez a társadalmi réteg, de az igazi megerősödését az 1867-es kiegyezés utáni évtizedek jelentették. A polgárságot iskolázott, művelt, nyelveket beszélő embercsoport alkotta, aminek a tagjai sokat foglalkoztak a művészetek fejlődésével is. A gyermekek születésével egyre nagyobb lett az igény az oktatásra, az iskolázottságra, s a pénzügyi ügyek is a polgárság kezében voltak. Az már más kérdés, hogy a polgárságon belül is találunk hierarchiát, hiszen volt nagypolgár, középpolgár és kispolgár is – adott egy kis általános történelmi áttekintést az építész, majd rátért Nyíregyháza 1753-as újjátelepítésére.

A város fejlődését jelezte az is, hogy megépültek a nagy vallások templomai. Az evangélikus templom 1786-ban barokkstílusban épült meg, később templomot kaptak a reformátusok és a görögkatolikusok is, a kéttornyú római katolikus templom neoromán stílusban 1902-ben készült el, majd az 1920-as években zsinagóga is épült a városban. A templomok nemcsak a hitélet, hanem egyben a közösségi élet színterei is voltak. Az egyházak tőkeerős befektetőként bérpalotákat is építettek, elkészült a Luther-ház és a római katolikus bérpalota, amikben alul üzleteket, felül lakásokat alakítottak ki.

– Közben megépültek a polgári épületek is például a Benczúr téren, a Bessenyei téren, de utalhatnék a Bencs-villára és a Frei kávézó épületére is – folytatta Balázs Tibor. – Némelyik házat nagyon díszesre alakították, más épületek kevésbé voltak díszesek annak függvényében, milyen színvonalon élt az építtető polgár család. A fejlődést jelezték az általános és a középiskolai épületek, a színház, a megyeháza és a városháza, valamint egyéb állami intézmények is otthonra leltek Nyíregyházán. Az igazi polgár sokat utazott, evett-ivott, sok volt köztük az író és a festő, így megépült a Korona Szálló, a Krúdy Vigadó, a Svájci-lak. Az épületekhez sok-sok tégla kellett, megépült a Barzó téglagyár, ami ontotta magából a rengeteg téglát.

Balázs Tibor kiemelte Alpár Ignác munkásságát, hiszen a nevéhez fűződik Nyíregyházán a megyeháza, a színház, a Korona Szálló, az evangélikus általános iskola épületének tervezése is. Bár egy építész tervezte a felsorolt épületeket, de részleteikben és szerkesztésileg teljesen eltérőek, más-más hangulatot sugallnak az épületek.

– Szeretek új épületeket tervezni, de szívesen foglalkozom régi épületek felújításával, valamint hozzáépítésekkel is, hiszen mindez nagy kihívás egy építész számára. Meg kell ismerni először alaposan a házat, meg kell érteni, ki kell ismerni a titkait, ha új funkcióval akarom bővíteni – magyarázta a Pro Architectura-díjas építész, aki kitért arra is, mikor kell lebontani egy polgári épületet.

– Sajnos, a szerényebb polgári házakat nem lehet hasznosítani, hiszen nincs alapjuk, nincs szigetelésük. Amelyik épületet pedig új tartalommal szeretném megtölteni, előtte kutatnom kell. A feladatom az, hogy újjávarázsoljam, ezért tudnom kell, hogyan nézett ki régen, hogyan színezték. Mivel az egyes festékrétegek egymásra kerültek, a legalsó réteg jelenti az eredeti festést. A munkálatok megkezdése előtt természetesen egyeztetni kell a műemlékvédelemmel is. Ilyen munkálatok előzték meg azt a Széchenyi utcai szecessziós épületet, amiben egykoron gyógyszertár és polgári lakás is volt.

– Hasonló módon kezdtük el a Benczúr téri óvoda épületének a felújítását is. Felmértük a jelenlegi állapotokat, hol van lehullva a vakolat, milyen beavatkozást igényel az épület. A legcsodálatosabb polgári épület a Bencs-villa, ami az 1920-as évek végén épült, s romantikus világ jelenik meg benne. Az önkormányzati tulajdonban lévő épületet úgy kellett átalakítani, hogy funkciója is legyen. Tervek nem maradtak fenn az eredeti állapotáról, ezért keveset nyúltunk hozzá, csak annyit alakítottunk benne, amennyit kellett. Főleg a belső téren tágítottunk, mivel alkalmassá kellett tenni zenés programokra, kiállításokra, kávézóra. Természetesen arra is nagyon figyelni kell, hogy milyen anyagokat használunk az egyes átalakítások során. Az anyagok megválasztásában leginkább a kutatásokra, valamint a saját fantáziánkra hagyatkozhatunk. Az evangélikus általános iskola épületének a homlokzatát is felújítottuk, valamint korszerűsítettük a díszterem hűtését-fűtését és a világítását is – tette hozzá befejezésül Balázs Tibor.