Ijesztő, dühödt állatok cibálták szét a férfiakat, ha kiléptek a körből

A Lucia – magyarul Luca név a lux, vagyis fényesség szóból származik. A Gergely-naptár életbe lépése előtt e napon volt az év leghosszabb éjszakája, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete, így magyarázható, hogy a népi képzelet szerint e naphoz kötődik a legtöbb boszorkányokhoz, a jóslatokhoz és a varázsláshoz kapcsolódó szokás. Gonoszjáró napnak tartották, féltették az újszülötteket, várandósokat, még születésnapjukat sem akarták vállalni, akik ekkor jöttek a világra.

Luca székén ülve meglátni a boszorkányokat

– A Luca-naphoz fűződő rituális tevékenységek egy csoportja a tyúkok termékenységének biztosításához kapcsolódik, a másik hiedelemkör a már széles körben ismert lucaszékhez kötődik. Az egyik, általánosan ismert szokás szerint a széket – minden nap készítve rajta valamit – többnyire kilenc-féle fából állították össze. A december 13-ától 13 napig készült szék a néphit szerint varázserővel bírt: az a legény, aki az éjféli misén ráül, meglátja, hogy ki a boszorkány, ami a nagy szarva miatt félrefordított fejjel ment be a templomba – magyarázta dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató. Hozzátette: a legénynek még az éjféli mise befejezése előtt távozni kellett a templomból, üldözőit szétszórt kölessel, mákkal vagy a lucaszék elszórt darabjaival hátráltatta, utóbbiakat más-más kútba dobta. 

Egy másik ismert változat szerint a lucaszéket Luca napjára kellett elkészíteni. December 13-a estéjén ki kellett vinni egy keresztútra, ott egy nagy kört húzni, és a kör közepén ülve meg lehetett látni a boszorkányokat. Ilyenkor a hiedelem szerint mindenféle ijesztő állatok, bikák is támadtak az emberre, de a kör védelmet nyújtott ellenük, aki azonban rémületében kiszaladt belőle, azt szétcibálták.

„Tojjatok, tojjatok, kotoljatok!”

A tyúkok termékenységét többféle rituáléval igyekeztek biztosítani. 

– Éjjel egy góréval megpiszkálták a tyúkokat, s közben különböző mondókákat mondtak: „Az enyém csak tojjogájjon, a másé csak kotkodáljon!”, „Tojjatok, tojjatok, kotoljatok!” Ehhez kapcsolódóan varrási tilalom volt, nehogy bevarrják a tyúkok tojóját, de a néphit szerint december 13-án tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk is. Ha ezt megszegték, súlyosan megbűnhődtek – jegyezte meg sejtelmesen a néprajzkutató.

– Luca napja a szerelmi jóslásokra is alkalmas volt, ekkor a lányok különböző praktikákkal megtudhatták, hogy mikor mennek férjhez, s hogy ki lesz a jövendőbelijük – folytatta dr. Bodnár Zsuzsanna. – Ajakon például tizenhárom cédulára írtak fiúneveket a lányok, karácsonyig mindennap kihúztak egyet a párnájuk alá helyezett cetlikből, és tűzbe dobták anélkül, hogy megnézték volna, kinek a neve áll rajtat. Csak az utolsó cédulát bontották ki, s azt tartották, hogy olyan nevű lesz a jövendőbelijük. Az András-napkor szokásos derelyefőzés és góréba ölelés szokását a Nyírségben Luca-napkor is gyakorolták. Ha ezen az estén a lányok beleöleltek a góréba és páros számú maradt a karjukban, akkor még a következő évben férjhez mentek, ha viszont páratlan számút öleltek, páratlanul maradtak. Eperjeskéről és Lónyáról ismerjük a Luca-napi maskurázást, a legények fehér lepedőt húztak magukra, úgy mentek a fonóba. Luca-napi tréfaként a legények leszedték a kapukat, a tetőre tették a szekereket, míg Biriben ijesztgették egymást az emberek: székre bábut kötöztek, felöltöztették, mintha ember volna, kitették az utcára, ajtóba, ahol nagy riadalmat keltett a sötétben.

– Szintén szokás volt az ősi termékenységvarázslás, a Luca-búza keltetése. Az asszonyok lapos tálakban, meleg helyen búzaszemeket csíráztattak, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de felhasználták beteg állatok gyógyítására is. A későbbi liturgikus hagyományokban már a karácsonyi oltárt díszítették a búzával, vagy a családoknál a karácsonyi asztalra tették, amelynél maga a búza az élő kenyeret, Jézust jelképezte.