Neked ki hozta éjjel az ajándékot? A Mikulás? A Télapó? A ,,Fagy apó"?

Szent Miklós (Kr. u. 270–343) a napjainkban Törökországban található, egykor Lycia római provinciában fekvő Patara nevű kikötővárosban született és élt, majd később Myra városában választották püspökké. A hagyomány szerint hivatalát 52 esztendőn keresztül töltötte be, s ez idő alatt messze földön híre ment bőkezűségének, jóságának és igazságérzetének, ezeket a tulajdonságait a későbbi legendák is kiemelték. Napjainkban a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, s egyben a tengerészek, kereskedők, valamint a gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentjeként tartják számon. Szent Miklóst a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének is tartják. Mivel december 6-án hunyt el, így egyházi ünnepe is erre a napra esik. Miután 1071-ben a szeldzsukok megszállták a mai Törökország jelentős részét, Miklós földi maradványainak fenyegetettsége miatt 1081 tavaszán hajósok érkeztek Myrába az itáliai Bari városából, feltörték a szent sírját, és magukkal vitték az ereklyéket saját városukba. A katolikus szent kultuszát később Németországba is elvitték a kereskedők. A Szent Miklós-napi magyar népi hagyományok szintén német hatást tükröznek. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, a „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel virgáccsal megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5-e éjjelén vagy december 6-a hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.

A Mikulás szó cseh vagy szlovák eredetű, feltehetőleg a Felvidékről épült be a magyar szókincsbe, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. Azonban Magyarországon nemcsak Mikulásként, hanem Télapóként is szokták emlegetni. A két elnevezést ma egymás szinonimájaként használjuk, ám az eltérő megfogalmazás hátterében fontos különbségek húzódnak meg. A Mikulással kapcsolatos ajándékozás hagyománya az 1870-es években terjedt el Magyarországon, eleinte a városi polgárság körében, majd később a falvakban is. Ezzel szemben a Télapó elnevezést hazánkban az 1950-es években kezdték el széles körben használni, bár különírt formája már Arany János 1850-es, Téli vers című költeményében is felbukkant, 1895-ben pedig Komjáthy Jenő versének címe is Télapó volt. Ugyanakkor az 1950-es években a Télapó tudatos használata szovjet hatásnak is köszönhető volt, hiszen a Rákosi-diktatúra éveiben igyekeztek az egész ünnep vallásos vonatkozásait tompítani, a karácsonyból is például „fenyőünnep” lett. A Mikulás helyett a szovjet-orosz kultúrkörből is ismert orosz „Gyed Moroz”, azaz „Fagy apó” tükörfordítását, a Télapó elnevezést kezdték el használni. Külön érdekesség, hogy Télapó egyébként a nyugati keresztény, elsősorban angolszász világ karácsonyi ajándékosztó figurája is. Míg az Egyesült Államokban és Kanadában „Santa Claus”, addig az Egyesült Királyságban „Father Christmas” néven illetik. A Mikulás és a Télapó elnevezés összekeveredésének fő oka, hogy a Télapó kinézetre hasonló a magyar Mikuláshoz, hisz ő is egy piros ruhába öltözött idős, fehér szakállas alak, és hasonlóképpen a Mikuláshoz, az ő személye is Szent Miklós püspök legendájához kapcsolható. A különbség azonban annyi, hogy míg a Mikulás december 6-án jár, addig Télapó az angolszász országokban karácsonykor hozza az ajándékot. Skandináviában hagyományosan a Lappföldhöz kötik alakját – a finn Mikulást „Joulupukki”-nak hívják. 

A szánját rénszarvasok húzzák

Közismert kép a Mikulásról az is, hogy a szánját rénszarvasok húzzák – elsőként egy 1821-es gyermekvers tesz erről említést, bár ebben a műben még csak egy rénszarvasról esik szó. Egy 1823-as gyermekversben azonban már 8 rénszarvas szerepel, akiket már név szerint is megismerhetünk: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas. A legismertebb rénszarvas, a piros orrú Rudolf csak később csatlakozott a szánhúzókhoz. Érdekesség még az is, hogy az angolszász hagyományokkal ellentétben például Belgiumban, Hollandiában és Dániában a Mikulás szánját nem rénszarvasok, hanem lovak húzzák.

Sokáig tartotta magát az a tévhit is, hogy a modern Mikulás képét 1931-ben a Coca-Cola Company alkotta meg. Ugyan a Mikulás, azaz a Télapó az Egyesült Államokban a karácsonyi ünnepkör alapszereplőjének számít, a modern Mikulás-figura jóval korábban, a 19. század második felében alakult ki. Az addigi Mikulás-ábrázolások azonban a sokféleséget mutatták, nem volt egységes a megjelenése, mint napjainkban. A magyarországi Mikulás-kép esetében mindig szerepelt a püspöki palást, a süveg és a pásztorbot, s olykor zöld, lila, kék vagy piros palástot viselt. Az Egyesült Államokban először 1881-ben Thomas Nast alkotta meg saját Mikulás-képét, vidám bajszokat rajzolva a tetőtől talpig bundába öltöztetett nagyszakállúnak, míg 1885-ben egy Louis Prang nevű bostoni nyomdász, az amerikai karácsonyi üdvözlőlapok atyja adott ki egy képeslapot, ami piros ruhában ábrázolta a Mikulást. A túlsúlyos, piros öltözetet viselő öregúr figurája ettől kezdve széles körben is elterjedt. Általában testes férfiként ábrázolták, de kezdetben előfordultak normál testalkatú Mikulások is, öltözéke pedig jellemzően a bunda volt. Évtizedekkel később, az 1930-as évek elején a Coca-Cola Company arra kereste a választ, hogy télvíz idején hogyan lendíthetnék fel az ilyenkor hagyományosan pangó üdítőpiacot. Haddon Sundblom személyében megbíztak egy tehetséges reklámgrafikust, akinek a nevéhez fűződik a Coca-Cola Mikulás képének megalkotása. E reklámok visszatérő elemei lettek a cég marketingjének, és segítettek felpörgetni a téli eladásokat.

Sokáig maradt tehát a köztudatban az a tévhit, hogy a kólagyártó cég alkotta meg a modern Mikulás képét, de láthattuk, hogy a kövérkés, nagy zsákot cipelő, piros-fehér ruhás Mikulás ábrázolás már jó néhány évtizeddel azelőtt kialakult, minthogy azt Sundblom megrajzolta volna. Ráadásul a Mikulás egy 1928-as magyar gyermekkönyvben is már ebben az alakjában tűnt fel. A Mikulás személye ebben az időben már igen nagy népszerűségnek örvendett, amit az édességipar is igyekezett kihasználni. Ennek eredményeképpen az első csokoládé Mikulás figurákat 1934-ben kezdték gyártani Magyarországon.

Mindezek ellenére a Mikulás személye körül napjainkban is sok az ellentmondás: a róla alkotott képünket a reklámok és a filmek erőteljesen befolyásolják, ott pedig leginkább mint karácsonyi ajándékosztóval találkozhatunk vele.

Dr. Holmár Zoltán történész