Nagy a baj, még mindig nincs meg a Nyíregyházán elszabadult ragadozó madár – már a temetőben is keresték!

Eltűnt az ölyv, a lakossághoz fordult a solymász. Ahogy megírtuk, szokatlan levél fogadta hétfő este mindazokat, akik rákattintottak a Nyíregyházán hallottam elnevezésű közösségi oldalra. Szentpéteri Levente solymász kérte a tagok segítségét, ugyanis galambriasztási munkálatok közben elveszett Nyíregyházán a Harris-ölyve a Vasvári Pál utca és az Apáczai Csere János Általános Iskola környékén. Hétfőn még a sötétedés után is kereste, de nem találta meg kedvenc madarát, mint írta a bejegyzésben, valószínűleg a város valamelyik parkjában töltheti Paquito az éjszakát, ugyanis ez a Harris-ölyv neve egy Bud Spencer-filmhez kapcsolódóan.

Eltűnt az ölyv: a temetőben is kereste

Kedd délelőtt telefonon hívtuk Szentpéteri Leventét, hogy vajon megtalálta-e már a madarát. – Még most is keresem a madarat, egyik helyszínről megyek a másikra. A munkahelyen kivettem egy nap szabadságot, hogy legyen időm a keresgélésére – mondta el érdeklődésünkre Szentpéteri Levente, majd felidézte a hétfő délutánt. – Gyakran szoktam Nyíregyházán galambriasztást meg galambcsapdázást végezni a madaraimmal. 

Egy galambcsapat után engedtem a madarat, és azok elvitték jó messzire. Erős galambok voltak, messzire repültek, a madár meg üldözte azokat, és a háztömbök között elvesztettük egymást. Mire odaértem az Apáczai-iskola környékére, ahol utoljára látták, addigra már teljesen besötétedett, meg is indult a délutáni, kora esti csúcsforgalom. Ráadásul szerintem a városi kivilágítás meg is zavarhatta, valószínűleg ott röpködhetett a sötétben össze-vissza.

Valamilyen füttyszó, hívójel nem jelent segítséget? – kérdeztük a solymásztól. – Próbálkoztam hívó hanggal, füttyszóval, valamint a kesztyűben van fagyasztott meg kiolvasztott napos csirke is, de semmi sem segített. A környéken minden parkot bejártam, hátha valamelyik platánfán vagy gesztenyefán húzta meg magát, most reggel a temetőben is körbenéztem. Itt kell még Nyíregyházán lennie, mert nem mozog nagy körben. Egy veszélye lehet ennek a dolognak, ami egyébként ha bekövetkezik, akkor az ott lakók örülni fognak: rááll egy galambcsapatra, és elkezdi azokat tizedelni. Ennek az lehet a következménye, hogy rájön arra: el tudja látni magát, nincs szükség a gazdájára. Egy spanyol solymász ismerősöm három-négy Harris-ölyvvel járt így. A ragadozó madarak a nagyvárosban elvadászgatnak, és nem is tudja a madarait odakötni magához. Az ölyvek rájöttek arra, hogy igazából el tudják magukat látni. Sajnos, Paquito nem talál haza a kemecsei röpdéjébe, az egy kisebbfajta csoda lenne. Inkább az fordulhat elő, hogy azon a részen tartózkodik, illetve visszamegy oda, ahol engem utoljára látott – magyarázta Szentpéteri Levente, aki a Harris-ölyvet fióka kora óta neveli, ő az első gazdája a 150 ezer forint értékű madárnak. 

Fontos, hogy éhes maradjon

– Nagyon bízom benne, hogy megtalálom, igazából még egy nap sem telt el. Az nagy hátrány, hogy hamar sötétedik. Ha valaki látja, ne etesse, mert ha jóllakik, felül valahová, ahol senki nem látja, és akkor én sem fogom megtalálni. Az nagy előny, ha éhes, akkor magamhoz tudom hívni. Arra kérek mindenkit, ha látják az ölyvet, azonnal értesítenek, és már indulok is. Készenlétben állok, hogy gyorsan odaérjek a megadott helyre, mert ha fél órán belül odaérek, akkor a madár még a környéken lesz, az egészen biztos. Szerencsére nem olyan gyors, mint a vándorsólyom, ami egy percen belül képes több kilométerrel arrébb menni – tette hozzá Szentpéteri Levente.