Korda György is gratulált a nyíregyházi táncdalénekesnek

Az egyik legsikeresebb olasz táncdalénekesnek a karrierje során eddig több mint 50 millió lemezét adták el. A sármos Gianni Morandi a Térden állva jövök hozzád (In ginocchio da te) című alkotásban feleségével, Laura Efrikiannal robbant be a filmiparba, és a hasonló című slágerét nálunk Aradszky László tette ismertté. Thuróczy Csabánéra ez a szám máig elementáris hatással van, az pedig a hab a tortán, hogy kedvenc nyíregyházi táncdalénekese elénekelte neki (is) ezt az örökzöld dallamot a Városmajori Művelődési Házban. A Gyuri 80 elnevezésű műsorral telt ház előtt búcsúzott el a színpadtól Rozsnyai György, s minő véletlen, miként ő, Gianni Morandi is ebben az évben ünnepli a 80. születésnapját. 

Rozsnyai György 19 évesen tanár bácsi lett

Thuróczy Csaba feleségével látta vendégül közös kedvencüket, hangulatfelelősüket, Rozsnyai Györgyöt, aki a sajtónyilvános eseményen alaposan próbára tette a memóriáját és felidézte tartalmas, fordulatos, színes pályafutását, melyben – ha csak virtuálisan is, de – felbukkant többek között Korda György, Máté Péter, Demjén Ferenc és Poór Péter is. – Egyáltalán nem erre a pályára születtem, de utólag azt gondolom, voltak erre utaló jelek. Például a családi örökség: amikor édesapám  hazatért a 3 év hadifogságból, gyakran énekelt otthon (később Harangozó Teri lett a kedvence), és édesanyám is szeretett dalolni – idézte fel gyermekkorát Rozsnyai György. – Szegény parasztcsalád sarja vagyok, rádiónk sem volt, a szomszédba mentem át, Pávelékhoz, ott hallgattam a Szív küldi műsorait. Kezemben egy füzettel, ugyanis folyamatosan leírtam a hallottak szövegét. A kottát nem ismertem, ám a dalokat így is megtanultam. 

Örök harag

– Kállósemjénből a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban kerültem, kollégista lettem, ott énekeltem egy teaesten Záray Márta Örök harag című slágerét, amire sokan felkapták a fejüket. Másodikos gimnazistaként három elsőssel alakítottunk egy név nélküli zenekart, így léptünk fel a kultúrházban. Hiába jelentkeztünk a főiskolára, mint később kiderült, azért nem vettek fel bennünket, mert szükség volt a képesítés nélküli tanítókra. Így jutottam el Péterhalom-tanyára, ahol másodmagammal tanítottam ötödiktól nyolcadikig. Az első fizetésem 950 forint volt. Aztán visszakerültem szülőfalumba, a kállósemjéni Kállay-kúria melletti tanyasi kollégiumban 19 évesen rögtön tanár bácsi lettem. A főiskolát (ami akkoriban Nyíregyházán a Vasvári Pál utcán volt) biológia-földrajz szakon levelezőn végeztem közben. Aztán a katonaéveim Pécsre szólítottak, ahol hamar kiderült a muzikalitásom. Megnyertük a Néphadsereg-döntőt, felléptünk a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Pécsi Cipőgyárban, Lentiben, Nagykanizsán, Siófokon. Szép évek voltak... Visszatértem Kállósemjénbe, ahol öt esztendőt tanítottam és három osztályt elballagtattam. Tanítóként falusi bálokban és lakodalmakban szórakoztattunk megyeszerte a nyíregyházi zenekarral. Aztán 1969-ben Antal Lajos hívására bemutatkozhattam a Vasutasban. Akkoriban is a mai helyén volt a kultúrház, ahova amikor megérkeztem, egy nagy plakát fogadott a bejáratnál: meglepődtem, hogy úgy harangoztak be, mint egy sztárt. Utána újabb felkérések érkeztek, és Nyíregyházára költöztem. Az Északi körútról jártam Rozsrétre tanítani, és szinte minden este énekeltem a Vasutasban. Előfordult az is, hogy este tízig daloltam, aztán Debrecenbe vonatoztam, ott is felléptem, aztán a hajnali vonattal visszatértem, reggel pedig kezdtem az iskolában. A Torontóban bárzongorista Marssó Jánosnak beajánlottak, így kerültem a mai Koronában üzemelő Hotel Szabolcs Bárba. Akkoriban többek között énekeltem a Columbiában, Sóstón, a Karfiolban (a mai Búza téri piac emeletén üzemelt), jogász- és az orvosbálokon, a bocskaikerti Vén Diófában, a szilveszteri óévbúcsúztatókon is. Mindig figyeltem a közönség reakcióját, ízlését, ahhoz igazítottam a repertoáromat. Amikor hátat fordítottam a pedagóguspályának, szabadúszóként lettem részese a szórakoztatóiparnak.  

Máté Péterrel váltották egymást

– Egyszer a Hotel Szabolcs Bárban énekeltem Korda Györgytől az Úgy, mint egy árnyék című dalát. Ő is ott ült a vállalkozók között. Ennek a számnak a végét nem egyszerű kiénekelni. Nekem sikerült. Amint éppen elhaladtam mellette, Korda György megfogta a kezemet, és annyit mondott, hogy kevés embernek gratulált még ezért. Nagyon jólestek a szavai. Ráadásul mindezt egy olyan valakinek mondta az évek óta több generációt is magával ragadó művész, aki sose járt zeneiskolába és a kottát se ismerte. Egyszer Poór Péter hallgatta a műsoromat, majd megkért, áruljam el, ki volt a tanárom, hol tanultam, aztán meglepve értesült róla, hogy nekem ilyen nem volt. De eszembe jut Máté Péter is, akivel fellépőként váltottuk egymást a Bárban napokon át, felemelő érzés most is erre visszagondolni. A debreceni Aranybikában éveken át énekeltem, egyszer a Bergendy zenekar és Demjén Ferenc is hallott. Demjén gratulált és meghívott, mert kiderült, hogy utána Nyíregyházán játszanak. Ott voltam az első sorban, együtt pezsgőztem vele az öltözőjében. A Ki Mit Tud?-válogatókon különböző okokból nem jutottam tovább, az viszont büszkeséggel tölt el, hogy később egy magyarnóta-énekesverseny gálaműsorába bekerültem, Máté Ottília is a zsűri tagja volt. Az is megmaradt bennem, hogy az, amikor ki tudtam énekelni Gianni Moranditól a Térden állva jövök hozzád magas hangjait, a talpamtól a fejem búbjáig megbizsergetett. Összességében megható volt Orémusz Maja szervezése, a Gyuri 80 műsor a Városmajoriban, ami úgy érzem, méltó lezárása a pályafutásomnak. Ebből 55 évet kísért végig a Thuróczy házaspár, akiknek mindig szívesen énekeltem.