Újjáépítették a halálgyárat

Újjáépítették Auschwitz-Birkenau hírhedt koncentrációs táborát. Szerencsére csak két hiteles, óriás méretű makett formájában. Azt a két makettet a közelmúltban megtekinthették a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium diákjai is. Az Experience History utazó makettkiállítása a Holokauszt 80 Emlékév keretében érkezett az oktatási intézménybe. Gulyás Csabával, az iskola történelemtanárával arról beszélgettünk, milyen hagyományai vannak a gimnáziumban a holokauszthoz kapcsolódó oktatásnak, s miért érzik fontosnak, hogy újra és újra foglalkozzanak a több százezer magyar zsidó elpusztítását jelentő tragédiával.

Újjáépítették a halálgyárat az oktatás érdekében

– A Bethlen Gábor Gimnázium több mint 20 éves, és ez alatt a 20 év alatt kiemelt témaként kezeljük a zsidó-keresztény kultúrát és az ehhez kapcsolódó tudást, valamint az ehhez kapcsolódó ismeretet. Úgy neveljük a diákjainkat, hogy még egyszer az ne történhessen meg, mint ami 80 évvel ezelőtt a koncentrációs táborokban lejátszódott. Az elmúlt húsz évben az iskolánk azonnal elkezdte ezt az értékrendet úgy is képviselni, hogy különböző projekteket rendeztünk, valamint részt vettünk olyan kiállításokon, illetve szerveztünk olyan tárlatokat, tanulmányi versenyeket, amik a témával kapcsolatosak. A teljesség igénye nélkül hadd mondjak néhányat: az Élet Menete Alapítvány szervezésében egy holokauszt-vagon járta az országot, néhány hétig ott volt egy-egy városban, bárki megtekinthette. Amikor néhány évvel ezelőtt Nyíregyházán járt ez a kiállítás, akkor a Bethlen-gimnázium diákjai voltak a tárlatvezetők, és két héten keresztül a vasútállomáson ők fogadták a látogatókat. Rendszeresen részt veszünk január 18-án a falafel napján. A falafel napja a Nyíregyházáról származó holokauszt-túlélő, Leitner Dávid – a becenevén Dugó – nevéhez fűződik. Fiatal fiúként túlélte a holokauszt viszontagságait, és akkor megfogadta, hogy ezen a napon, amikor megmenekült a koncentrációs tábor poklából, annyi falafelt fog enni, amennyi belefér. Ebből mára kialakult egy nemzetközi mozgalom, és a mi iskolánk is belekapcsolódott ebbe a programba. Január 18-án falafelt szoktunk sütni a kiskonyhában, illetve egyéb izraeli vonatkozású ételeket. Volt már nálunk továbbá Anna Frank kiállítás és rendszeresen indulunk a Wallenberg nyomában elnevezésű országos versenyen is, amelyen általában 80-100 csapat szokott részt venni az országból. Két alkalommal sikerült már első helyet elérnünk, aminek az volt a jutalma, hogy kimehettünk Stockholmba, és megnézhettük Wallenbergnek, a nagy embermentőnek a szülővárosát. Háromszor a második helyet sikerült megszerezniük a diákjainknak, a jutalmuk pedig az volt, hogy részt vehettek Auschwitzban az Élet Menete túráján. Pár diákkal egyszer a jeruzsálemi élet menetére is eljuthattam. Igyekszünk újra és újra felkarolni ezt a témát, hiszen a gimnáziumba mindig jönnek új diákok, akikkel érdemes foglalkozni, akiket meg kell ismertetni a holokauszt borzalmaival. Akik egykoron az első ilyen versenyeken részt vettek, már az egyetemekről is kikerültek, már a felnőttekhez tartoznak, de mint említettem, mindig jönnek a gimnáziumba újabb fiatalok – magyarázta Gulyás Csaba, majd így folytatta.

– Nemcsak részt veszünk versenyeken, hanem mi is szervezünk, ilyen volt például a Szenes Hanna születésének 100. évfordulójára meghirdetett országos versenyünk, aminek a döntője Budapesten volt. Ezekkel a versenyekkel kapcsolatban vannak olyan feladatok, mint például egy filmkészítés, amikor a holokausztot mélyebben is megismerhetik, hiszen holokauszt-túlélőkkel vagy embermentőkkel kell interjút csinálniuk a diákoknak. Ezekből a kisfilmekből már tíznél több készült az elmúlt évek során iskolánkban. Rendszeresen megemlékezünk a holokauszt emléknapról is. Az Élet Menete kifejezés már többször is elhangzott a beszélgetés során. Az Élet menetének köszönhetjük azt, hogy makett-projekt iskolánkba is eljutott. A maketteket elkészítő Experience Historyt az a cél vezette, hogy élményközpontú, élményszerű történelemoktatásban lehessen részük a diákoknak. A maketteket azért készítették el, mert minden ember nem juthat el ezekre a helyekre, viszont így élményszerűvé lehet tenni a történelem megismerését. Bármennyire is borzalmas a téma, az embereknek tudniuk kell a szörnyűségekről, az iparszerű emberirtásról, hogy mindez még egyszer ne ismétlődjön meg.

– Nyíregyházán fontos megemlékezni ezekről a dolgokról, mert a város ezer szállal kötődik a zsidósághoz. 1840-ben egy Fried Jakab nevű tokaji borkereskedő volt az, aki letelepült először a városban, mert 1840-ig nem lakhattak zsidók a településen. Nyíregyházán a XIX. század második felében nagyon dinamikus fejlődés indult el: 1858-ban megérkezik a vasút, Nyíregyháza vasúti csomópont lesz. Néhány év múlva, 1876-ban megyeszékhely lesz a település, és ez vonzza a zsidó iparosokat és kereskedőket. 1880-ban már 2000 fő a zsidó lakosság számaránya, 1910-ben már körülbelül 5000 fő. Tehát dinamikusan nő a lakosságon belül a zsidóság aránya, és ez az arány egészen 10 százalékra emelkedik.

– A nyíregyházi gettóban 1944-ben a 17 580 emberből 5000 nyíregyházi zsidó volt. Aztán őket is marhavagonokba terelték, s a végállomás Auschwitz-Birkenau volt, ahonnan sajnos nagyon kevesen tértek haza. Belegondolni is szörnyű, hogy az elpusztított embereknek mennyi gyermekük, unokájuk lett volna. Bár Nyíregyháza a II. világháború után fejlődött tovább, de nagyon hiányzott az a polgári réteg, amit a zsidók jelentettek kulturális és gazdasági területen. A halálgyárban fejeződött be sok-sok fiatal élete. Mosolygósak voltak, boldogan élték életüket, mint napjainkban az én diákjaim, de 1944-ben egy csapásra vége szakadt az életüknek. Azért rendezünk ilyen kiállításokat, azért emeljük fel a szavunkat, hogy az a szörnyűség még egyszer se itt, se máshol ne történhessen meg – tette hozzá befejezésül Gulyás Csaba.