2025.02.13. 18:25
Marika nagyon boldog volt, de csak addig, amíg el nem tűnt a számlájáról az összes megtakarítása
A szerelem elvakít, de ennyire: A csalások és átverések nagy részét az online térben követik el.

Szerelmet ígérnek, de a végén csak elvesznek
Fotó: Shutterstock
Közeleg a szerelmesek nagy napja, a Valentin nap. Az mondás jutott az eszünkbe, hogy a szerelem akkor boldogít, ha tüzes, ha kölcsönös, és ha elérhető közelségben van szívünk választottja. Sajnos egyik sem igaz arra a történetre, amit a rendőrség honapján találtunk, ami az online csalásokról, szerelmi átverésekről szól. A képzelt riport valahogy így kezdődött... Marika nagyon boldog volt. Már 65 elmúlt, amikor egyszer csak csipogott a telefon. Üzenetet kapott egy nála fiatalabb, jó kiállású férfitól. Úgy döntött, visszajelöli a közösségi oldalon.

Fotó: Shutterstock
Csalások és romantikus átverések
Hamar kiderült, hogy Péter vonzódik hozzá, és mi tagadás, ez kölcsönös volt. Örömét nem sokáig tudta magában tartani, a lányának is elújságolta. Iza szkeptikus volt, annyi online csalós történetet olvasott már, aggódott az anyukájáért. Eleinte csak attól féltette, hogy valami szélhámosba akadt bele, aki összetöri a szívét, és csak bolondítja. A helyzet ennél sokkal rosszabb volt.
– Képzeld, Péter ma már háromszor írt. Még rózsát is küldött… – kezdte Marika.
– Futárral?
– Nem, dehogy. Kabulban él, egy olajipari cég főmérnöke. Szmájli rózsát.
– Az komoly, szinte már szerelem – válaszolta a lánya ironikusan. – Szóval Kabul, olajipar. Főmérnök. Pénzt nem kért még?
– Miért kérne? Három háza van Budán, luxusterepjárója, a képeket is megmutatta. Nem szorul rá.
Másnap Iza végzett némi kutatómunkát az interneten. A képekről, amiket anyja mutatott, kiderült, hogy a három ház nem budai, egy külföldi ingatlanos oldalon szerepelnek. „Péter” fotójával öt különböző néven talált profilokat a közösségi médiában. Végül ímélt írt a kabuli magyar konzulátusnak, a válaszukban az szerepelt, hogy magyar állampolgárok nem dolgoznak a helyi olajiparban. Mikor mindezzel szembesítette az anyját, az összeomlott.
– Hogy tehettél ilyet? Kutakodtál a hátam mögött? Nem ő a csaló, hanem te! Összehamisítasz mindenfélét. Mi a célod? Hogy lecsapd a kezemről? Mert korban inkább hozzád illik? Megtetszett, mi? Már bánom, hogy beszéltem neked róla!
Hetekig nem állt szóba a lányával, Péterrel viszont egyre gyakrabban. A férfi szomorúnak tűnt, befagyasztották a számláját, és csak 500 ezer forint ellenében lehet hozzáférni a pénzéhez. De, ígéri, hogy 2 hét múlva jön Magyarországra, akkor visszaadja, és elfogyasztanak egy romantikus vacsorát. Marika nem sokat hezitált, átutalta a megtakarított pénzének egy részét. A dolgok azonban drámai fordulatot vettek:
Két napig nem jelentkezett Péter, majd küldtek egy videóüzenetet az íméljére. Abban az látszott, hogy egy székhez kötözve ül, a szája leragasztva. Egy terrorista hangja hallatszott a felvételen, aki elmondta, hogy 3 millió forintnak megfelelő dollár a váltságdíj, különben…
Marika elvitte a zálogházba a nagyanyjától örökölt ékszereket. Pont futotta a váltságdíjra. Péter hihetetlenül hálás volt, hogy megmentette az életét. Azt mondta, már felszabadította a pénzét, vissza is utalja, csak adja meg a banki adatait, beleértve a kártyája CVC-kódját. Marika mondta, hogy nem ért az ilyen elektronikus bankoláshoz, de Péter megnyugtatta: ha telepít egy programot a számítógépére, ő távolról elintéz mindent. Így is lett. Másnap csöngött Marika telefonja, a banktól hívták, hogy gyanús pénzmozgást észleltek. Arra kérte az „ügyintéző”, hogy minden megtakarítását utalja egy biztonsági bankszámlára. 8 millió forintja volt. Péter eltűnt. Ahogy Marika összes pénze is. Sírva hívta Izát.
Takács T. László írása annyira képzeletbeli, hogy akár igaz is lehetne. A világhálón ma már minden megtörténhet, a bűnözők a leghihetőbb, a leghízelgőbb mondatokkal férkőzhetnek közel bárkihez. Arctalan, személytelen emberek, akiket sok esetben nagyon nehéz leleplezni.