Hihetetlen, mik kerültek elő a földből Nyírvasvárinál – és az is, hogy kiké lehettek

A digitalizáció, a mesterséges intelligencia térhódításával perceken belül felépíthető egy Árpád-kori falu. Számtalan videón láthatjuk ma már, hogyan és milyen körülmények között éltek több száz évvel ezelőtt őseink. Milyen házakban laktak, milyen eszközöket állítottak a mindennapjaik szolgálatába. Persze a digitális technológia nem öli meg a képzeletet, s amikor kimondják, hogy itt vagy ott értékes leletekre bukkantak a régmúlttal foglalkozó archeológusok, rögtön beindul a fantáziánk. Ne feledjük, a digitális szakemberek munkájuk során a régészekre támaszkodnak, hiszen a korhű tárgyakat ők ássák ki a föld mélyéről, s címkézik fel szakértelemmel.

900 éves leletek nyomában

Egy korabeli érme volt a legbeszédesebb abból a leletegyüttesből, amit Nyírvasvári határában találtak meg a Jósa András Múzeum munkatársai, ebből következtettek arra, hogy egy 900 éves település nyomaira bukkantak, nemrégiben írtunk róla. Most Jakab Attila, a múzeum régészeti osztályvezetője mesélt nekünk a szenzációs feltárásról.

– Ez év január 20-ától február 20-áig végeztünk megelőző feltárást Nyírvasvári határában egy beruházási területen, mintegy 1,5 hektáron. A munkálatok során egy értékes, gazadag lelőhelyre találtunk rá, maga a munkánk a humuszolással kezdődött. A humuszréteg eltávolítása után látszódnak azok a régészeti korú jelenségek, amelyeket fel kell tárni, és ennek során kiderült, hogy egy Árpád-kori település részlete rajzolódik ki a szemünk előtt. Nem a teljes falu, mert csak a beruházás területén haladtunk végig, ott végeztünk feltárást. XII. századi házak nyomai tárultak elénk, félig földbe ásott veremházakat képzeljen el az olvasó. Általában volt kemencéjük is, innen lehet következtetni rá, hogy lakóházakról volt szó, bár igen kis méretűek és a mai szemmel nézve nem komfortosak, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen 800-900 éves történetről beszélünk, abban az időszakban teljesen mások voltak a lakóhelyek. Találtunk néhány kutat, illetve tárológödröket is – részletezte Jakab Attila. Majd azzal folytatta, a lelőhely egyik legnagyobb érdekessége az egyik házból előkerülő korabeli érme, ami nagymértékben hozzásegítette a régészeket a 900 éves nyomok korának meghatározásához.

A szakember elárulta, általában egy-egy leletgyüttes korának meghatározásában a kerámiadarabok nagy segítségükre vannak, most azonban a vert pénzérme egyértelműen behatárolta, hogy melyik korból való a lelet, így egészen biztosan Árpád-kori település maradványáról van szó. Hangsúlyozta, ez a falu mindenképp nagyobb lehet, a 1,5 hektártól is terebélyesebb, azonban pontos kiterjedése jelen pillanatban ismeretlen.

Nézzük sorban, mit találtak a régészek? 

• egy félbetört bronzbuzogányt, amely fegyverként szolgált,

• egy teljes épségben fennmaradt sarkantyút,

• korabeli fúrószártöredékek, amelyeket valószínűleg fa vagy csont megmunkálására használtak,

•egy díszített csontnyelű tárgy töredékét, amelynek pontos funkciója még további vizsgálatokat igényel.

Kemencés veremházak

– Már a múzeumban vannak a tárgyak, minden darabot megmosunk, utána kerülnek a restaurátorokhoz, akik megpróbálják a töredékdarabokat összeilleszteni, szerencsés esetben talán össze is illeszkednek, vagy legalábbis egy részük. Igazi ritkaságnak számít, hogy ép állapotban került elő három fazék, használati tárgyak nem szoktak sértetlenül előkerülni, úgyhogy ez mindenképpen jó dolog. Természetesen minden tárgyak, a megtalált fémtárgyakat is restaurálják, konzerválják majd a szakembereink. Különösen gazdag leletanyagról van szó, ezt hangsúlyozni kell. S mindenképp kiemelkedő a korra jellemző ép sarkantyú, szintén joggal kerül be a ritkaságok sorába, de a bronzbuzogány ugyancsak egy izgalmas darab.

Hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag ugyanabból a házból kerültek elő ezek az értékes kuriózumok, valószínűleg egy módosabb család lehetett a tulajdonosuk – tudtuk meg mindezeket Jakab Attilától, aki rengeteg helyszínen volt már ásatásvezető és irányította a szakembereket a különböző terepmunkák során. A leletanyagok szakszerű dokumentálása révén az utókor is tudja tanulmányozni tudja majd azokat.

Jakab Attila lassan 25 éve van – ahogyan ő fogalmazott – a régészet kötelékében, de még a Nyírvasváriban találthoz hasonló ép sarkantyút sosem fedezett fel ásatáson. Ezek megdobogtatják az archeológusok, a kutatók szívét, még akkor is, ha hóban-fagyban dolgoznak. Ez is egy ilyen terep volt, de gyorsak voltak, és örülnek annak, hogy gazdagodhatott Nyírvasvári Árpád-kori településképe. Már csak az a kérdés marad, vajon ez a település, aminek egy részletét most feltárták és feltérképezték szerepel-e a forrásokban, van-e róla említés, vagy ez egy olyan település, ami még azelőtt elpusztult, mielőtt az oklevelekben felbukkant volna a neve. További kérdés, hogy ismerik-e ezt a nevet...