Nem lehetett kibírni könnyek nélkül, ami az ukrán határon történt

– Mint verőfényes égből a villám, úgy ért minket az orosz-ukrán háború kitörésének a híre. Meg sem fordult a fejünkben, hogy csütörtök éjszaka ez megtörténhet, s megindulnak a határon a menekültek. Azonnal ugrottunk és indultunk mi is, hogy amiben csak lehet, segítsük a Magyarországra érkezőket – mondta el portálunknak a háború kitörésének 3. évfordulója apropójából Babik László. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke hozzátette: tolmácsoltak a határőröknek, a segítségpontokon, elkezdték a szállásokat keresni, hogy megoldott legyen az otthonukat elhagyók lakhatása. Az állomáson szinte ügyeletszinten segítették azokat, akik vonattal utaztak tovább, a Nyugati pályaudvaron kirendeltség alakult, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az ügyintézés.

– Kívülről káosznak tűnhetett, azonban volt benne rendszer és szervezettség, mindenkinek megvolt a feladata, ott tettük a dolgunkat, ahol arra a legnagyobb szükség volt. 

– Nagyon összefogott a csapatunk és ez a bajban, a legnagyobb szükségben is megmutatkozott – szólt elismerően Babik László. Még most is megkönnyezi a történetet, amikor egy tanítónő a sérült unokájával érkezett Magyarországra. A kisfiú elmesélte, hogy a játékait betette az ágyneműtartóba, mert ott biztonságban lesznek és reménykedve kérdezte, mikor mennek haza.

Orosz-ukrán háború: százezrek vártak és kaptak segítséget

– Én tudtam, hogy már nincs hová hazamenniük, mert felrobbant a csernyikovi otthonuk. Még ma is elérzékenyülök, s azt is be kell vallani, gyakran rejtettük el a könnycseppeket, mert erősnek kellett mutatkoznunk, ám amikor százezer számra érkeznek a menekültek, főként nők, édesanyák a gyermekükkel, akik mindenüket hátrahagyták, az nem mindig könnyű – ismeri el a nemzetiségi önkormányzat elnöke. A segítségre továbbra is szüksége volt az Ukrajnából menekülőknek, mert sokan nem beszélték a magyar nyelvet, nem tudták az okmányokkal kapcsolatos ügyeket intézni, de akkor is szükség volt nyelvi segítségre, ha orvoshoz mentek. 

Babik László azt mondja, hihetetlen nagy öröm, hogy a budapesti Leszja Ukrajinka Országos Ukrán Nyelvoktató Iskola tagozata itt Nyíregyházán, a Zelk-iskolába nyílt meg, ami csodálatos intézmény, amit imádnak a gyerekek. A szülők pedig egymást segítik, kiváló közösség jött létre, ahol számíthatnak egymásra.

Itt békére, biztonságra leltek a menekültek

– Végtelenül jó érzés, és hálásak vagyunk azért a szeretetért és befogadó közegért, amit itt a megyében, a településeken és Nyíregyházán is megtapasztaltunk és tapasztalunk ma is. Elképesztő a segítőkészség, magánemberek, civil szervezetek tesznek a sikeres integrációért, a beilleszkedésért, hogy itt valóban békére, biztonságra leljenek, új életet kezdhessenek – fogalmazott Babik László. Egy felmérésre utalva úgy véli, minél hosszabban húzódik el egy háború, az onnan menekülők, annál kisebb százalékban gondolják úgy, hogy a harcok befejezése után hazatérnek.

– Azokban a családokban, ahol a szülők elhelyezkedtek, a gyerekek óvodába, iskolába járnak, arra rendezkednek be, hogy maradnak, itt kezdik újra – tette hozzá a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, és a kiváló kapcsolatokat említve kiemelte a Sóstói Múzeumfaluban az elmúlt hétvégén rendezett, az ukrán és magyar farsangi hagyományokat felelevenítő napot, ami egy programsorozat első állomása volt.