2025.03.30. 20:25
Szabolcsból származott a „Sátán”, a legfiatalabb magyar halálraítélt – mutatjuk, mit követett el!
A „Sátán” becenévre hallgató Lipők Sándor volt a legfiatalabb halálraítélt Magyarországon, budapesti kivégzésekor még csak 22 éves volt. Az 1988. április 7-én kivégzett szabolcsi fiatalember volt az utolsó előtti, akire halálbüntetést mértek ki hazánkban. A halálbüntetést 1990-ben törölték el Magyarországon.
A halálbüntetést 1990-ben törölték el Magyarországon
Forrás: Illusztráció / Pixabay
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Lipők Sándort előre kitervelten különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, rablás, súlyos testi sértés, többrendbeli lopás bűntette és vétsége, valamint devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt halálbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, a kegyelmi kérelmét elutasították. Lipők Sándort 1988. április 7-én végezték ki Budapesten.
Forrás: Illusztráció / Pixabay
De mit tett a „Sátán”, hogy halálbüntetést kapott?
A kemecsei Lipők Sándor 21 évesen már egy tucatnyi bűncselekményen volt túl, a településen rá is ragasztották a "Sátán" becenevet. A korabeli beszámolók szerint 1987. február 22-én, vasárnapra virradó éjszaka ismeretlen tettesek debreceni lakásán brutális módon megölték Z. Zoltán 72 éves nyugdíjast, majd az idős ember értéktárgyaival távoztak.
A három kemecsei elkövető órák alatt kézre került: a 21 éves, büntetett előéletű Lipők Sándor, valamint a 16 éves Andrea és a szintén 16 éves Sándor. Kihallgatásuk során valamennyien beismerték a bűncselekmény elkövetését, és a rendőrség lefoglalta náluk a lakásból elvitt értékek egy részét.
Utolsó előttiként végezték ki
Lipők Sándort 1988. április 7-én végezték ki Budapesten. A kemecsei rablógyilkos után egy elítéltet akasztottak még fel, mielőtt eltörölték Magyarországon a halálbüntetést. Az illetőt Vadász Ernőnek hívták, és őt is Hajdú-Bihar megyében elkövetett gyilkosságért ítélték halálra.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével összeállítottak egy listát azok névsorával, akiket hazai bíróságok jogerős ítélete alapján végeztek ki 1945. február 4-étől 1988. július 14-ig. A listán szerepelnek olyanok, akiket politikai okokból, akár koholt vádak alapján ítéltek halálbüntetésre, de köztörvényes bűnözők is. A lista több mint 1200 nevet tartalmaz.
Több mint 30 esetnek van Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kapcsolódása, Nyíregyháza három kivégzésnek volt helyszíne.
A "rendőrgyilkos" település
Az utókortól a legnagyobb médiafigyelmet az 1948-ban Budapesten kivégzett Királyfalvi Miklós, pócspetri segédjegyző kapta.
A település szenvedte el a kommunista elnyomás legnagyobb kegyetlenségét. 1948. június 3-án a helyi közösség tagjai bátor férfiak és nők, kiálltak jogaikért, kiálltak az egyházi iskola megőrzéséért. Az esti litánia után közösen vonultak a bizottság épülete elé, hogy tiltakozzanak az iskola államosítása ellen. Az épület őrzésére kirendelt két rendőr közül az egyik figyelmeztető lövéseket adott le, amelyek közül egyikkel, máig nem tudni pontosan hogyan, saját magával találta el, és azonnal meghalt. A kommunista rendszer válasza gyors és könyörtelen volt. A tiltakozáson részt vevőket és családtagjaikat összeverték, a segédjegyzőt, Királyfalvi Miklóst példátlan gyorsasággal június 11-én halálra ítéltek, és aznap kivégeztek – elevenítette fel az eseményeket dr. Dukai Miklós önkormányzati államtitkár a Pócspetriben, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére megtartott rendezvényen a közelmúltban.
Itt a vármegyei kivégzettek névsora!
A legtöbb Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei elítélt esetében Budapesten hajtották végre a halálbüntetést, de volt, akinek élete Miskolcon, Székesfehérváron ért véget, és ott van a már említett három nyíregyházi kivégzés is. A Szabolcs vármegyeieket érintő kivégzések a nyírbátori származású Kun „páter” Andrással 1945-ben kezdődtek Budapesten, és itt értek véget 1988-ban a kemecsei Lipők Sándorral - a halálbüntetés eltörlése 1990-ben volt:
- A nyírbátori Kun Andrást 1945-ben Budapesten
- A nyíregyházi Kalina Andrást 1945-ben Budapesten
- A balsai Asztalos Ferencet 1947-ben Budapesten
- A fényeslitkei Séra Jánost 1947-ben Budapesten
- A pócspetri Királyfalvi Miklós 1948-ban Budapesten
- A dombrádi Gáncsos Zoltánt 1948-ban Budapesten
- A nyíregyházi Pásthi István 1950-ben Budapesten
- A nyíregyházi Sassy-Szabó Lászlót 1950-ben Budapesten
- A nyíregyházi Krajecz Lászlót 1950-ben Budapesten
- Az újfehértói Tóth Lajost 1951-ben Budapesten
- A gyulaházai Kádár Gábort 1951-ben Nyíregyházán
- A nyírlugosi Madarász Miklóst 1951-ben Budapesten
- A bűdszentmihályi (mai Tiszavasvári) Bokor Fekete Jánost 1952-ben Budapesten
- A nyíregyházi Hornyák Jánost 1952-ben Budapesten
- A nyíregyházi Vitál Istvánt 1952-ben Budapesten
- Az újfehértói Nagy Pált 1952-ben Budapesten
- A nyíregyházi Dienes-Oehm Egont 1953-ban Budapesten
- A tiszaberceli Hullár Gábort 1957-ben Miskolcon
- A tiszadobi Kiss Sándort 1957-ben Miskolcon
- A kislétai Nagy Józsefet 1958-ban Budapesten
- A panyolai Kiss Istvánt 1958-ban Budapesten
- A tiszadobi Szendi Dezsőt 1958-ban Budapesten
- A kisvárdai Bódi Józsefet 1958-ban Budapesten
- A záhonyi Babér Istvánt 1959-ben Budapesten
- A kemecsei Ignéczi Károlyt 1959-ben Budapesten
- A penészleki Holhos Jánosnét 1962-ben Miskolcon
- A nyírgyulaji Szöllősi Györgyöt 1962-ben Budapesten
- A petneházai Varga Istvánt 1965-ben Nyíregyházán
- A nagyhalászi Czeglédi Sándort 1966-ban Székesfehérváron
- A pátyodi Zsenyuk Zoltánt 1973-ban Nyíregyházán
- A napkori Lizák Mihályt 1984-ben Budapesten
- A kemecsei Lipők Sándort 1988-ban Budapesten
