Kemény harc a nyírségi belvizek ellen

Kemény harc a nyírségi belvizek ellen. Mindez még a XIX. században történt, amikor árvízek és belvizek fenyegették a Nyírséget és Felső-Szabolcsot. Nyírvíz Szabályozó Társulat 1879. március 12-én alakult meg Nyíregyházán a Nyírségben sok kárt okozó belvizeknek, az ún. „nyírvizeknek” a szabályozására. A társulat működési területe Szabolcs vármegyének a Lónyay-főcsatornától délre első területeire terjedt ki, valamint Hajdú vármegyéből Téglás és Hajdúhadház térségére, továbbá a Szatmár vármegyei Kántorjánosi, Hodász és Nyírderzs községekre. A társulat első elnökének Mailáth György országbírót választották, az alelnök Jármy Ödön lett, míg a mérnöki teendők ellátását Szeszich Lajos kapta feladatként. Mailáth György az 1879. április 18-án tartott társulati közgyűlésen lemondott az elnöki tisztségről egyéb, fontos feladatira hivatkozva. Új elnöknek a társulat egyhangúlag gróf Károlyi Tibort választotta meg. 

Kemény harc: kellett egy csatornahálózat

A Nyírvíz Társulat fő feladata egy olyan csatornahálózat kiépítése volt, amelyen keresztül a sokszor kisebb tavakká duzzadó belvizek eljuthatnak a gyűjtőcsatornaként szolgáló Lónyay-főcsatornába. A társulat megszervezésének előkészületei során Kiszely Károly királyi főmérnök vezetésével már elkészítették a Nyírség csatornázásának előzetes tervét, amit 1881-ben kiegészítettek és módosítottak. Ennek értelmében a csatornák hossza összesen 612 km-re, a költségük pedig 1 700 000 Ft-ra volt előirányozva. 

A munkálatok összegének fedezésére a társulat az államtól kért segítséget, azonban kérésüket visszautasították. Ennek következményeképpen úgy látszott, hogy a nyírségi birtokosok nem tudnak megbirkózni a vállalt kötelezettségekkel, így a korábban megkezdett belvízrendezési munkálatokat le kellett állítani, annak ellenére, hogy a társulat közössége a szabályozás véghezvitelében volt érdekelt. Az előállt problémák megoldására 1882-ben a kormányzat Meczner Gyula királyi biztos kirendelése mellett döntött, akinek sikerült elérnie, hogy a Nyírvíz Szabályozó Társulat a Tiszavölgyi Társulat kötelékébe belépjen, és ezáltal az 1880-ban létrehozott tiszai kölcsönalapból hitelt vehessen fel. A szükséges anyagi fedezet birtokában a tervezett csatornázási munkák folytatódhattak, és már az 1880-as évek végére látványos eredményeket tudott felmutatni a társulat. A korábban tervbe vett 612 km helyett összesen 750 km hosszúságú csatornarendszert építettek ki, ehhez több mint 3 000 000 m3 földet mozgattak meg és mindez időnkét 4000 kubikus alkalmazása mellett történt. 

A belvízelvezető csatornák elkészítése után még több fontos feladat várt a Nyírvíz Szabályozó Társulatra. 1886-ban a Lónyay-főcsatorna iszaposodása okozott fennakadást, ugyanis emiatt a főcsatornába torkolló nyírségi csatornák medrei is iszaposodásnak indultak. Az ügy tisztázására egy helyszíni vizsgálatot tartottak, végül mindkét társulat arra kényszerült, hogy a munkaterületein keletkezett iszapot távolítsa el saját költségén. Az 1880-as évek végén a Nyírvíz Társulat még pótcsatornázási munkálatokat hajtott végre, majd 1890 és 1894 között elvégezték a társulat árterületének a haszonarányos osztályozását, amelynek értelmében az árterületet annak függvényében osztották különböző osztályokba, hogy egy-egy terület minősége a belvízmentesítés hatására milyen mértékben változott a megalakuláskor felmért állapotokhoz képest. A haszonarányos osztályozás befejezése után Meczner Gyula 1895. március 28-án lemondott a királyi biztosi feladatokról és a társulat élére ismét elnököt választottak, a döntés ekkor is Károlyi Tiborra esett. 

Az új vezetőség fontos feladata volt a pénzügyi helyzet stabilizálása és a felvett kölcsönök visszafizetése. Jelentős fordulópont volt a társulat életében az 1908-as esztendő, amikor több évtizedes, sokszor vitákkal is tűzdelt időszakot követően sikerült megállapodni a Nyírvíz és a Felső-Szabolcsi Társulat közötti végleges határvonalról. Az 1882-re elkészült Lónyay-főcsatorna képezett ugyan egyfajta határt a két érdekeltség között, de ennek ellenére mindkét társulat ártere bizonyos részeken átnyúlt a főcsatorna túloldalára. A megállapodásra végül 1908 áprilisában került sor. Az 1920-as években a társulat több zsilipet és szivattyútelepet létesített, illetve újított meg. Ebben az időszakban készült el a demecseri, a kemecsei, a kótaji, a nagyhalászi és a kéki szivattyútelep. 

A Nyírvíz Társulat 1912 és 1914 között építtette a nyíregyházi Nyírvíz-palotát, ami a társulat székházaként is szolgált. A Széchenyi utcai patinás, három emeletes, felvonóval ellátott épületben számos bérlakást, valamint vendéglátóipari- és üzlethelyiségeket alakítottak ki. A palota egyes részeit pénzintézeti célokra hasznosították. A Nyírvíz Társulat 1948-ban megszűnt, a Felső-Tisza vidékén működő, különböző jogutód vízügyi hivatalok 1988-ig székeltek a palotában.

Garas Norbert levéltáros