A Kincsvadászok műtárgykereskedői újra és újra megdöbbentek a vármegyénkből előkerült tárgyakon

A TV2 műtárgykereskedő showjába sok egyedi régiséget vittek már az eladók a vármegyeszékhelyről.  Szinte nem akadt olyan, ami a Kincsvadászok figyelmét ne keltette volna fel vagy így, vagy úgy. Ezekről folyamatosan beszámoltunk olvasóinknak, hiszen mindenkit érdekeltek az itteni különleges tárgyak, a szakértők is rácsodálkoztak néhány darabra.

Kincsvadászok a vármegyében

Legutóbb arról írtunk, hogy egy világhírű eseményhez köthető tárgyat vittek a Kincsvadászok elé Nyíregyházáról, ami közel félmillió forintért kelt el. Tamás Judit különleges Zsolnay eozin porcelán polckonzolokat kínált eladásra. Nagy valószínűséggel az 1911-es Torinói Világkiállításon a magyar pavilonban volt beépítve ez a két polckonzol. Fa lap volt a tetejükön, amire helyezték a tárgyakat. A  műtárgykereskedők egyből rácsaptak a különleges történelmi háttérrel rendelkező tárgyakra. Az első ajánlatot Molnár Viktor tette, 30 ezer forinttal indult a licit, ami rendkívül gyorsan felpörgött, végül 420 ezer forintot kínált a két Zsolnay tárgyért, amelyet az eladó elfogadott.

• Egy negyven évvel ezelőtt készült bőrképre is lecsaptak a kereskedők, amint megdöbbent a nyíregyházi művész is, hogy a Kincsvadászoknál látta viszont az alkotását. Zajácz Tamás, a nyíregyházi születésű bőrművesmester meghonosított hazánkban egy új iparművészeti ágat, amit aztán tökélyre fejlesztett. A műsorba egy régi alkotásával érkezett egy eladó, amiről ő sem tudott.

• Egy egyedi iparművészeti alkotással, a Nyíregyházáról indult Komlós fivérek kerámiájával is lépett már a stúdióba egy eladó. A hibái ellenére is nagyon eladhatónak gondolta Megyesi Balázs a különleges életérzést átadó szobrot, 60-80 ezer forintra becsülte az értékét a sérülések miatt. Végül a licit egy kicsit az álomár alatt állt meg, az 50 ezer forintot végül elfogadta az eladó a vidám szoborért.

• Simonné Lázár Katalin a nagypapája hagyatékából maradt tárgyat szerette volna eladni. Azt azonban nem gondolta volna a fehérgyarmati pénzügyőrnek a Kincsvadászok szakértője nem azt az árat mondta, amit ő elképzelt. Az 1859-ből származó gyönyörű ezüst gyertyatartóról kiderült, hogy több hibája is van. A legszembetűnőbb, hogy nem egységes, tulajdonképpen nem egy tárgy. Amikor két darabra szétszedte a gyertyatartót, megmutatta, hogy bár egy stílusú az alja és a teteje, nem egykorú. A fémjelek, a dátum különbözőek, és restaurálásra is szorul. Azonban a licit nagyon gyorsan 50 ezerről felment 235 ezer forintig, amit Fejes Tamás ki is fizetett. 

• Olyan se volt a műsor történetében, hogy önmagától féltette a tárgyat a fiatal eladó. Olyan hatással volt egy nyíregyházi tinédzser a Kincsvadászokra, hogy azt tették, amit eddig még soha. A műkincskereskedőknek dilemmát okozott, sokáig találgatták, hogy vajon mi célt szolgált régen Dorina üvegtárgya. Az urna is felhozódott, de rögtön el is vetették az ötletet, szerintük inkább vázaként, vagy édesség tárolására használhatták. A licitet Nagyházi Lőrinc indította el 20 ezer forintól, végül 30 ezer forintra feltornázták, hogy támogassa a fiatal lány kincsgyűjtő karrierjét.

• Urbán István Csengerből egy nem mindennapi szettet szeretett volna pénzé tenni. A Kincsvadászok szakértői sem tudták hirtelen, hogy milyen relikviát rejt a fadoboz, sokáig csak találgattak. Aztán nagyot néztek amikor kiderült, hogy egy 45-ös Colt újratöltő készletet került eléjük, egy ilyen vadnyugati relikvia egyben, egy készletben nagyon ritka. Az 1800-as években a réznek nagyon magas volt az ára, ezért a kilőtt réztöltényeket újratöltötték. Ez az újratöltő készlet is ezt a célt szolgálta, aminek a működését nagyon részletesen mutatta meg az eladó. Végül 55 ezer forintért kelt el, de sokkal tovább is ment volna, hogyha nem lett volna hiányos és sérült az újratöltő készlet.

• Az is hihetetlen volt, amikor megrágott rágógumi is volt a Nyíregyházáról vitt tárgyon, mégis rácsaptak a Kincsvadászok. A nyíregyházi Tóth János különleges ülőalkalmatosságáért pedig az álomárnál is magasabbról indult a licit, bár kissé koszosak voltak a moziszékek, a kereskedőket ez sem tántorította el. Az 1970-80-as évekből származó moziszék-pár kissé kopottas volt, de Tillának és Megyesi Balázsnak is nagyon tetszett. Alaposan megvizsgálták és ki is próbálták a székeket. Tóth János elmesélte, hogy a mozi még mindig üzemel, ahonnan származnak, az ülőke aljáról a régi, megrágott rágógumikat pedig direkt nem szedte le. A 20-30 ezres álomárhoz képest 50 ezer forintért keltek el a moziszékek, Fejet Tamás vidáman ki is fizette a vételárat. 

• Akkor is nagyot néztek a szakértők, amikor Szabó Kornél egy színpompás alkotással érkezett.  A műtárgykereskedők percekig próbálták megfejteni, hogy mit látnak. Régiségpiacon vette a tüzes színekben ragyogó festményt a kótaji eladó, melyet Hidvégi Valéria alkotott, akinek több százezer forintot is érhetnek a művei. Fertőszögi Péter nem tartotta egy komoly műalkotásnak, de annyira gyengének se, így 30 ezerre emelte a 20 ezres kikiáltási árat. Molnár Viktor 35 ezres ajánlata után végül 40 ezer forintért kelt el a furcsa festmény.

• Az álomárnál is többet ért a Mátészalkáról érkezett lázsiás. A nagyon különleges tárgyat Fehérné Van Luijk Marielle vitte, a műtárgykereskedők az egyedi ezüst ékszert igazán nagyra becsülték. A mesterjeggyel ellátott, valódi, az 1880-as években készült pénzérméket tartalmazó ékszer, minden része ezüst volt. Megyesi Balázs, a Kincsvadászok nyíregyházi szakértője 80-120 ezer forint között állapította meg a becsértéket, Marielle viszont ettől kicsivel többet, 200 ezer forintot szeretett volna kapni érte. Végül 220 ezer forintnál állt meg a licit, amit Mariella el is fogadott, így kezet is ráztak Fertőszögi Péterrel. Azonban Holland Marcsinak nem csak ez okozott nagy örömet, hanem az is, hogy Megyesi Balázs annyira hitelesnek találta a mátészalkai fiatal nőt, hogy felajánlott neki egy nagy bőröndnyi népviseletet, népi ruhát.