Szellemfaluvá vált az egykoron 700 lelkes település, mindent vitt a pusztító árvíz

Apró tábla jelzi az utat jobbra, Csengersima és a magyar-román határátkelő között: Nagygéc. Az egykoron 700 lelkes település szellemfaluvá változott: a falu lakói az 1970-es árvíz pusztító levonulását követően a közeli Csengerben, illetve Csengersimán telepedtek le. A vályogházakat elsodorta az áradás, manapság a Nagygéci Nemzeti Emlékpark és a Megmaradás temploma emlékeztet a múltra. 1970-ben a víz a templomba is betört. Felújítása előtt a belső falán is tökéletesen kivehető volt a vonal, ameddig a víz állt, külső falán most térdmagasságban látható a jelzés, hogy meddig ért a víz. A faluból tiltakozásuk ellenére elköltöztetett nagygéciek sosem adták fel a reményt, hogy egyszer újra élet költözik a faluba.  Ötvenöt éve, 1970. május 13-án a Szamos vízszintje 10-50 centiméterrel haladta meg a töltést. Eközben a Szamos romániai szakaszán is több mint egy kilométer hosszan szakadt ki a gát. Nagygécet az ár este 11 órakor érte el. A szamosi árvíz nem pusztán az épületeket tette tönkre, az életet is kimosta a faluból. Az árvíz után az elnéptelenedett településre építési tilalmat adtak ki.

Árvíz: menekült mindenki, amerre tudott

Elsodort falvak: Nagygéc címmel dokumentumfilm készült az egykor szebb napokat megélt faluról. A megszólalók felidézték a drámai időszakot:
Juhász Ferenc egykori nagygéci lakos nem köntörfalazott:
– Számomra ez egy olyan emlék marad, amit soha nem lehet kitörölni. Hirtelen jött a víz. Volt, akit katonai teherautóval a villanyoszlopról szedtek le. Máig előttem van a víz sodrása... Édesapám az ölében vitt ki. Semmit nem vihettünk magunkkal.
Szegedi Antal Csengersima korábbi polgármestere felidézte:
- Az árvizet megelőző napon a tanácsvezetők, a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek vezetőinek volt egy értekezletük Csengerben. Ott egy vízügyi szakmérnök elmondta, hogy milyen problémák várhatók az elkövetkező napokban. De azt is megjegyezte, hogy igyekezzen haza, mert nem biztos, hogy tíz órakor át tudnak menni a Szamos díján. Úgy is volt. Mi is csak csónakkal tudtunk átjönni. Még mindig előttem van...  
Gál András egykori nagygéci lakos megjegyezte: - Este 11 órakor érkezett ide a Szamos. Menekült mindenki, amerre tudott. Én másnap délelőtt mentem el, a kapu tetején tudtam kimenni, olyan víz volt. Odahordta a víz a lomot, ki se lehetett nyitni a kaput.
Halász Józsefné, Nagygéc utolsó iskolaigazgatója elcsukló hangon mondta: – Emlékszem, ahogy az ablakon bezúdult a víz és ott maradt. A mienk volt a falu legutolsó háza szép gyümölcsössel. Szeretett itt lakni mindenki. De ez már csak a múlt... 

Volt egyszer egy falu, ahova már csak emlékezni járnak az emberek.