Családi találkozó négy generációval

Családi találkozó négy generációval. Hogy miért érzik fontosnak? Cikkünkből kiderül. A mai felgyorsult, rohanó világunkban ugyanis igen fontos szerepe van az emberi és társas kapcsolatoknak, a családnak, a hagyományoknak. A kötelékek erősítése érdekében Máriapócson rendszeresen találkozik egy család, s az összejövetel időpontját húsvétra időzítik. Így volt ez az idén is.

Családi találkozó: harminckilencen voltak

– Szerető, összetartó család vagyunk. Amióta az eszemet tudom, soha egy sértés, veszekedés, vagy harag nem volt köztünk. Mindenkit úgy szeretünk és fogadunk el, ahogy van. A nagy családi összejöveteleket még az apai nagyszüleinkkel kezdtük, 2002-ben – mesélte Némethné Feczák Zsuzsa. – Azóta már négy generáció találkozik húsvétvasárnap. Apukámék öten voltak testvérek, az ő gyermekeik, az unokáik, s már azok gyermekei is igyekeznek eljönni erre az alkalomra; Máriapócsról, Nyíregyházáról, de Budapestről is. Az idén harminckilencen voltunk. 

– Húsvét reggelén elmegyünk Máriapócs kegytemplomába, részt veszünk a pászkaszentelés szertartásán. Erre készítek egy nagy, saját sütésű kalácsot és egy jó nagy kosár hidegtálat. Az ünnepi asztalra mindenki hoz otthonról finom, hagyományos húsvéti eledeleket, süteményeket, innivalót. Közösen kipakolunk, az étkeket örömmel megkóstoljuk, csipegetünk. Amikor mindenki jóllakott, a család férfi és fiú tagjai felsorakoznak kölnivel, szemben velük a lányok és asszonyok, a kezükben kosárral, amiben hímes tojások vannak. Van egy családi vándorbot, amit minden évben másik család őriz, s ennek jelképeként rátesz egy díszes tojást névvel és dátummal. Először az áll ki, akinél abban az évben a bot volt, köszöntőt mond, majd átadja a sorban következőnek. Aztán jönnek a fiúk locsolkodni, két évestől a hetvenhárom évesig. 

– Együtt vagyunk egész nap. Beszélgetünk, emlegetjük a régi történeteket, jókat nevetünk, aztán hosszú öleléssel elbúcsúzunk és várjuk a következő húsvétot. Hálásak vagyunk a nagyszülőknek és szüleinknek, mert ezt láttuk, ezt visszük magunkkal, ezt adjuk tovább utódainknak – tette hozzá befejezésül Némethné Feczák Zsuzsa.