Gyász: elhunyt a szabolcs-szatmár-beregi futballista, nem lehetett rajta segíteni

„Június 7-én, szombaton este, egy Sziszi barátomék által megszervezett, nagyszerű Csengeri Sportnap szpíkerkedése után tartottam hazafelé Fehérgyarmatra, agyamban az átcikázó élményekkel, amelyeket átélhettem. Jánkmajtison áthaladva, a Kossuth utcán mentőautó állt egy szépen rendezett porta előtt, s éppen megállt egy autó is előttem, amelyből síró hölgyek szálltak ki, és szaladtak be az udvarba. Rossz érzés fogott ekkor el, s magamban csak arra tudtam gondolni, hogy adja a jó’Isten, hogy ne legyen semmi nagyobb probléma, járjon eredménnyel a mentők munkája! Aztán amikor este megcsörrent a telefonom, s Szabó Ágika, Jánkmajtis polgármesterasszonya hívott, az egyre inkább elcsukló hangját hallottam, bevillant a szombat esti pillanat, amit átélhettem a jánkmajtisi átutazásom közben. S Ágika kimondta a felfoghatatlan hírt: „Attila, meghalt Tar Gabi!” Ledermedtem jómagam is egy pillanatra, átfutott a hideg rajtam. Tüdőembóliát kapott Gabi. Azt mondták a mentők, ha ott állnak mind mellette, abban a pillanatban, amikor a tragikus egészségügyi trauma bekövetkezett, akkor sem lehetett volna megmenteni”. Gyász Jánkmajtison...
 

Gyász: Totti volt a kedvence

„36 éves volt. Aznap levágta a füvet a szeretett édesanyjánál, s hazatért, és ott is dolgozott tovább a kertben, hiszen egy rendkívül szorgalmas, dolgos ember volt. A kertből jött fel, akkor lett rosszul. Egy pillanat alatt történt meg minden. A Czubora Tüzépnél állt munkaviszonyban, a labdarúgás volt a szívéhez legközelebb álló hobbija. Jánkmajtison kezdett el focizni, sokszor elmondta, hogy nagyon sokat köszönhet Szabó „Sutyinak”, akitől rengeteget tanult, s büszkén viselte mindig magán a faluja csapatának a mezét. Mindenki azt mondta, hogy ő egy olyan nagy munkabírású középpályás volt, aki mindig alárendelte magát a csapat érdekeinek, s szívét-lelkét kitette minden meccsen a pályára. Sok focirajongó volt a családjában, az egyik legnagyobb drukkere a nagynénje, Ibolya volt. Amikor a sors úgy hozta, hogy Jánkmajtison már nem állt módjában tovább futballozni, játszott Hermánszegen, majd Szamossályiban is. Szamossályi volt a jelenlegi csapata. Nagyon jól kijött minden együttesében a csapattársaival, szerették a többiek. Totti volt a példakép számára, imádta a játékáért, s azért is, amilyen ember volt ez a nagyszerű olasz labdarúgó. Kedvenc klubja természetesen a Roma volt. S élete legnagyobb büszkesége volt a kisfia, Gáborka, aki szintén nagyon szeret focizni, s akinek igazi példaképe volt mindig az apukája. Ahogy nagyobbacska lett, mindig elkísérte az apukáját annak a meccseire, s a legnagyobb drukkere lett neki. Gáborka ősztől Fehérgyarmaton tanul majd tovább a szakközépiskolában”
Tar Gábort pénteken kísérik utolsó útjára a jánkmajtisi temetőben. Nyugodj békében Gábor, legyen békés a Te örök álmod, vigasztalódást kívánunk szeretteidnek, s áldást az életükre!”
Papp Attila (Papsi)