Erőszakos besorozásokról is mesélt a beregszászi költő, Lőrincz P. Gabriella kötete kapcsán

– A sorozások keményebbek annál, mint ami befogadható lenne ép ésszel, gyakran erőszakba torkollanak. Mindannyian tudjuk, hogy háború van és besorzzák a férfiakat, de amikor az utcán járkáló fiatalt betuszkolják egy autóba, vagy annyira megverik, hogy végül aláírja, hogy önként ment katonának, azért az nem egy olyan állapot, azt hiszem, amit el lehet fogadni, főleg nem európai felfogásban – mondta a napokban Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő, közéleti személyiség a Mathias Corvinus Collegium nyíregyházi képzési központjában. A beregszászi származású irodalmár a Történetek az árnyékból című novelláskötetével érkezett a beszélgetésre, melynek témája a Kárpátalján élő magyarság helyzete volt. 

Kárpátalja – bizonytalanság és csökkenő magyar népesség 

A kárpátaljai magyarok múltját, a még mindig felhős jelenét mindannyian ismerjük, tudjuk: sohasem volt könnyű a határainkon túl magyarnak lenni, de talán sohasem volt annyira nehéz, mint az elmúlt évtizedekben. 

 – A nyugdíjakat befagyasztották, ami azt jelenti, hogy az idősek 20-30 ezer forintnak megfelelő nyugdíjat kapnak, ennyi volt ezelőtt 8 évvel is. Az árak  azonban megemelkedtek, tehát anyagilag nagyon nehéz a helyzet és ezen csak a béke változtatna, ha végre hazaengednék azokat a fiatalokat- nemzetiségtől függetlenül-, akik a fronton harcolnak. Tulajdonképpen nem mértük még fel azt, hogy mi fog ebből következni a béke kimondása után, erősen egymásnak fognak-e feszülni a népek, és vajon milyen lesz azoknak a gyermekeknek az élete, akik a háborúban nőnek fel, a fronton veszítik el apjukat – ecsetelte a költő a kilátástalanságot, s most is felvállalta, hogy nyíltan beszél a kárpátaljai magyarok sorsáról, gondjaiknak hangot ad.

 – 2001-ben volt utoljára hivatalosan népszámlálás Kárpátalján, illetve Ukrajnában, de az egy olyan népszámlálás volt, aminek adatait hisszük is meg nem is – válaszolta arra a kérdésre, hogy a háború következtében megsaccolni sem lehet, mennyi magyar él Kárpátalján. – 2014-ben, amikor a háború elkezdődött ( a költőnő a Maidanon történtektől számítja a háborúk zivataros éveit Ukrajnában– szerk.,) akkor is megfigyelhető a kiáramlás, hiszen sorra jöttek a behívók az én családomban is, illetve az ismerősi körömben, aztán az elvándorlás folyamatossá vált. A fizetések annyira kevesek voltak, hogy nem tudtak megélni az emberek, sokan külföldön próbáltak szerencsét – fűzte hozzá.

 – fogalmazott Lőrincz P. Gabriella. 

Öngyilkos lett...

A Történetek az árnyékból megrázó novelláskötet 11 történetet tár elénk, melyek az orosz–ukrán háború mélyen megbúvó, az emberi pszichére gyakorolt hatását festi meg. Olyan témákat boncolgat, amelyek a közösségi médiában, a hírekben, a politikai közbeszédben nem kapnak visszhangot. A háború árnyoldalát körbejáró történeteket szinte egy ültő helyében képes elolvasni az ember, s nemcsak azért, mert nem egy vaskos könyvet tart a kezében, hanem azért is, mert a szerző kendőzetlenül ír a jelen szörnyűségeiről, az érzelmeket megérintve.  

– Nagyon sok emberrel beszélgettem a háború mindennapjairól, mindenki elmondta a saját fájdalmát, ezeket próbáltam meg összeszedi, egy kicsit össze is mosni egymással, hogy fikciók legyenek belőle. Azonban vannak olyan történetek a könyvben, amelyek fantázián alapultak, mégis beigazolódtak, megtörténtek és ez nagyon szörnyű volt! Az egyik az Anton című kétszereplős novella, melynek szereplője egy fiatalember, aki nem mer kimenni az utcára, bezárkózik. Elrendezi magának a kis életét, kerül mellé egy segítőtárs is, de amikor a segítőtárs szabadságra megy és nem végzi a munkáját, mert épp pihen,  a fiatalember öngyilkos lesz. Rádöbben, hogy teljes magányban él. Ez is egy olyan történet, ami azóta megtörtént az ismerőseink között, nem teljesen ebben a formában, de a végkifejlet tragikus volt... – vett mély levegőt a szerző, amikor ehhez a fejezethez ért.  

– mondta el Lőrincz P. Gabriella. A teljes beszélgetést itt hallgathatják meg: 

További cikkeinket is ajánljuk: