2025.06.19. 16:28
Veszélyes függőség: a lájk az új drog
A lájkok rabjai című könyv korrajz: megmutatja, hogy vagyunk jelen az online térben. Ha nem vagyunk elég tudatosak, a közösségi média átveszi az irányítást a figyelmünk és az időnk fölött.
El kell döntenünk, hogy a pillanat megélése vagy a lájkok száma fontosabb-e
Fotó: Shutterstock
– A közösségi média hasonlít a félkarú rablóhoz: amikor elkezdjük görgetni, arra számítunk, hogy kijön a három cseresznye. Ha ez megtörténik, örülünk, de ha nem, akkor is tovább görgetünk, mert tudjuk, hogy előbb-utóbb szembejön egy olyan tartalom, ami érdekes a számunkra. Ha nem vagyunk elég tudatosak, a közösségi média átveszi az irányítást a figyelmünk, az időnk és a koncentrációnk fölött, emiatt van az, hogy akár órákra ott rekedünk az online világban anélkül, hogy észrevennénk – ezt mondja Szarkáné dr. Sándor Alexandra Valéria kommunikáció- és médiaszakértő, társadalomkutató, portálunk korábbi munkatársa, aki négyéves doktori kutatómunka után, több mint 200 tudományos forrás felhasználásával írta meg A lájkok rabjai című könyvét, ami a napokban jelent meg és amiről podcast-adásunkban beszélgettünk.
Fotó: Magánarchívum
A közösségi média rabul ejti a felhasználókat
– Kutatások igazolják, hogy bizonyos tényezők fogékonyabbá tesznek a közösségi média használatára. Ilyen az életkor – a kamaszok fogékonyabbak mindenre, ami külső visszajelzést ad nekik magukról –, de ilyen a mentális állapot is. S hogy miért „kattannak” rá ilyen sokan?
A közösségi média azt adja meg az embernek, amit korábban soha semmi, ez pedig az azonnali visszaigazolás.
– Alapvető igényünk van arra, hogy visszajelzést kapjunk arról, hogy milyenek vagyunk, hová tartozunk, mit gondol rólunk a környezetünk, ezt pedig a like gomb olyan szinten megkönnyítette és leegyszerűsítette, hogy fogalmazhatunk úgy: a lájk lett az új drog
– fogalmazott Szarkáné dr. Sándor Alexandra Valéria, aki szerint az online térben nem mi vagyunk jelen a hús-vér valónkban, hanem egy olyan kép, amit szeretnénk magunkról megmutatni. – A legtöbben a pozitív tulajdonságaikat szeretnék előtérbe helyezni, és a legelőnyösebb oldalukat megmutatni, ezért bár azt hisszük, hogy a másik embert látjuk, csak az ő avatárját nézegetjük és azt hisszük, milyen boldog, milyen sikeres. Emiatt könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, rajtunk kívül mindenkinek rendben van az élete, csak nekünk vannak kudarcaink, rossz pillanataink – de ez természetesen nem igaz.
A szelfi egy torz tükör
– Gyakran találkozunk a közösségi médiában szelfikkel: ez egy csodálatos társadalmi képződmény, mert bárhol könnyű megcsinálni, csakhogy ez torz képet mutat, hiszen a telefon lencséje olyan közel van hozzánk, hogy az arcunk más arányokat mutat, mint a valóságban. És ha az ember folyton így örökíti meg saját magát, a tükörbe nézve nem ugyanezt látja, ez pedig egy önmeghasonlásszerű állapot, ami az önbizalomhiány legmélyére tudja lerántani az embert – mondta Szarkáné dr. Sándor Alexandra Valéria, és hozzátette: a kutatásának volt olyan résztvevője, aki 2-3 órákat tölt el azzal, hogy a szelfijeit gondosan megszerkessze.
Eljutottunk odáig, hogy az emberek annyira szeretnének azonosulni azzal a képpel, amit az online térben kialakítottak magukról, hogy a testüket is megpróbálják annak megfelelően formálni.
– Tény, hogy megugrott azoknak a plasztikai beavatkozásoknak a száma, keresettsége, népszerűsége, amik hasonlóvá teszik az arcunkat ahhoz, amit a filterek segítségével látunk a kijelzőkön. Igen ám, csak ami két dimenzióban egy kijelzőn jól néz ki, az nem biztos, hogy három dimenzióban is esztétikus.
Mindannyiunk ismerősei között vannak olyanok, akik nagyon gyakran, akár naponta tesznek ki magukról fotókat, bejegyzéseket – a médiaszakértő szerint ennek több célja és motivációja is van. – Manapság a figyelmünk egy eladható termék, reklámokat lehet például ráépíteni, emiatt a környezetünk szinte megkívánja tőlünk, hogy posztoljunk magunkról minél többet. Emellett ott vannak a belső motivációk is: szeretnénk visszajelzést kapni a külsőnkről. Vágyunk a lájkokra, és arra, hogy azt érezzük: szépnek tartanak bennünket. Sőt, ha tegnap 120 like-ot kaptam, ma is legalább annyit kell kapnom, mert ha nem, akkor elbizonytalanodok – mondta.
Társaságban is telefont nyomkodunk
Szóba került az a jelenség is, amit nap mint nap láthatunk kávézóban, étteremben, cukrászdában: ülnek egymás társaságában emberek, de nem beszélgetnek egymással, hanem nyomkodják a telefonjaikat. Ilyenkor ellopják a társaik figyelmét, jelenlétét, idejét. – Tíz évvel ezelőtt ez hatalmas bunkóságnak számított, ma már viszont az a furcsa, ha úgy telik el öt perc, hogy a telefon nem kerül elő – mondta a kutató, aki arról is beszélt, hogyan őrizhetjük meg a magánéletünk fontos pillanatait.
– El kell döntenünk, hogy egy számunkra fontos helyzetben mi a lényegesebb? Az adott pillanat átélése vagy a lájkok száma?
– Ha ugyanis ilyenkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajon erre a romantikus pillanatra hány lájkot kapnánk, kiszakadunk abból a kis buborékból, amiben addig csak ketten voltunk – fogalmazott a médiakutató, akivel mindezek mellett az online zaklatásról, illetve a magánélet és a nyilvánosság határainak elmosódásáról is beszélgettünk podcastünkben.
Ezeket ajánljuk még más témákban:
