2025.06.19. 17:03
Huszonöt éve a kemecseiekkel együtt építi városuk jövőjét Lipők Sándor
Polgármesterként a helyi településért dolgozik, de vármegyei közgyűlési képviselőként munkája kiterjed a járásra, a nagyobb térségre, a vármegyére is.
Június 4-én volt 25 esztendeje, hogy Lipők Sándort megválasztották Kemecsén polgármesternek, nemrégiben jubileumi visszaemlékezést, ünnepi közgyűlést tartottak, ahol Kövér László az Országgyűlés elnöke volt a vendég. A találkozóról és fórumról hírportálunk is beszámolt.
Lipők Sándor a város jövőjét a helyiekkel építi
Ha visszagondol 25 év távlatából, milyen tervekkel, érzésekkel, hitvallással indult el ezen az úton?
– Amikor az ember elvállal egy ilyen társadalmi megbízatást, azt alaposan átgondolja. Én is így tettem, s közben rengeteget egyeztettem a helyi közösség meghatározó szereplőivel, vezetőivel, megbecsült tagjaival. Az ő véleményük és biztatásuk is ösztönzött arra 2000-ben, hogy vállaljam el azt a megmérettetést, amelyhez egy időközi választás vezetett el, s amelyben a képviselő-testület minden tagja a támogatásáról biztosított. Első pillanattól kezdve ahhoz tartottam és tartom ma is magam, ez egy bizalomra épülő feladat, hiszen a helyi közösség bízik abban, hogy a megválasztott vezető az együtt megfogalmazott célokért dolgozik.
A vezetői hitvallásom, hogy a kemecsei emberekkel együtt vitatjuk meg a jövőt érintő elképzeléseket, ezeket részletesen átbeszéljük a rendezvényeken, fórumokon.
Ám azt is látni kell: lehet szó nagy álmokról, vágyakról, vagy éppen reális célokról, az elérésükért nem elég csak keményen dolgozni, hanem hatékonynak, eredményesnek is kell lenni. Ez kell vezéreljen mindenkit, aki itt született, ebben a közösségben nevelkedett, itt éli a mindennapi életét. Enélkül nem lehet egy ilyen jellegű megbízatást elvállalni.
Egy teljesen új pályára lépve melyek voltak az első kihívások, amelyekkel szembesült?
– Egy meglehetősen feszült, konfliktusokkal terhelt időszakba csöppentem, amit az időközi választás oldott fel, köszönhetően annak az egységes és támogató közegnek, ami engem, mint megválasztott polgármestert vett körül. A képviselő-testület, az intézmények vezetői, a választópolgárok, vagyis a helyi közösség, a lakosság részéről egyaránt megkaptam azt a közbizalmat, amelyben megkezdhettem az érdemi munkát.
Nagyon nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetben volt a település, hogy csak azt a 200 millió forintos kötelezettséget említsem, amit a szennyvízberuházás után kellett visszafizetnünk.
Gazdasági átalakítást végeztünk a teljes intézményrendszeren, átfogó szerkezeti, szervezeti folyamatot indítottunk el. Természetesen egy közösség életében minden változás konfliktusokkal, olykor kisebb-nagyobb érdeksérelmekkel, nézeteltérésekkel jár, de ezeket meg tudtuk beszélni, mindig érveket sorakoztattunk fel az intézkedések mögött. Az is természetes, hogy a változásokkal járó döntéseket nem mindenki érti, nem mindenki tudja vagy akarja elfogadni, de amikor a mi esetünkben megtörténtek az átalakítások, az eredmények visszaigazolták a legnehezebb döntéseket is, mint amilyen akár a létszám racionalizálása is volt. A településünk talpon maradt, a nehéz időszakot túlélve elindulhattunk a fejlődés útján, amelynek aztán a várossá válás lett a legjelentősebb mérföldköve 2005-ben.
A 25 év hivatalban eltöltött idő a legnagyobb visszaigazolása a polgármester munkájának, de milyen megerősítő visszajelzésekbe kapaszkodott leginkább az elmúlt negyed évszázad során?
– Mi minden választás alkalmával felhívtuk az itt élő emberek figyelmét arra, hogy nekik kell mérlegelniük. Minden egyes alkalommal beszámoltam arról, hogy mit tettünk az adott önkormányzati ciklusban, mi miért történt és történik, de ez nem csak egy ciklusról szólt. Hosszabb távú tervek és stratégia mentén tártam fel folyamatában az ok-okozati összefüggéseket, így a közösségünk minden tagja tudta és érezte is, hogy az ő érdekeik mentén gondolkodunk és cselekszünk. Világosan megfogalmaztuk a közép- és hosszú távú terveket, hogy mit szeretnénk elérni. Így volt ez a 2000-es évek elején is, és az ígéretek beváltásával folyamatosan következtek az újabb célok az elmúlt 25 esztendőben.
Kemecse szülötteként pontosan tudom, hogy mire van szüksége ennek a településnek, legyen szó oktatásról, gazdaságról, egészségügyről, kultúráról vagy helytörténetről.
Ez utóbbi kiemelt terület számomra. Ennek ékes jele a kemecsei születésű 1848-49-es honvéd tábornok, Répásy Mihály hamvainak hazahozatala és elhelyezése végső nyughelyére az újonnan épített 1848-49-es Nemzeti Kegyeleti Parkban. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjük a történelmünket, kapaszkodjunk a gyökereinkbe. A tábornok személyében egy olyan emberre tekinthetünk, akire büszkén hivatkozhatunk, akire fel tud nézni ez a közösség, mert történelemformáló személyiség volt egy rendkívüli időszakban. Ezt át kell örökítenünk a jövő generációjának is. S ha már az ifjúságot említettem, jelentős lépés volt az általános iskolánk felújítása és bővítése nyolc tanteremmel. Kétségtelen mérföldkő életünkben a várossá nyilvánítás és a járási székhely cím visszanyerése, ehhez az is hozzásegített, hogy 2010-ben országgyűlési képviselőnek választottak. Új városházát, majd egy új járási hivatalt építettünk, azaz végre lett a városnak főtere, ezt folyamatosan bővítjük, már a negyedik ütemnél tartunk.
Nagy horderejű program egy új mentőállomás építése, ez most 99 százalékos készültségi szinten áll. Ehhez Orbán Viktor miniszterelnök úrtól személyesen kaptunk forrást, az ő jóvoltából tudjuk ezt megvalósítani.
Fotó: KM-archív
A polgármesteri szék elfoglalása után nem sokkal már településhatáron túlnyúlóan is vállalt munkát, miniszteri biztosként, kisvárosi szövetség elnökeként.
– Ezeket nem volt nehéz összeegyeztetni, hiszen országgyűlési képviselői munkám során az egész országra kiterjedő kapcsolatrendszert sikerült kiépítenem, termékeny és hatékony munkakapcsolatokban kamatoztatva. Ezért jó szívvel vállaltam el ezeket a feladatokat is, és az idő tényleg repül egy ilyen jó csapatban, így lehetek ma már az egyik leghosszabb ideje hivatalban lévő polgármester ebben a térségben. A Kisvárosok Szövetségének 2014 óta vagyok folyamatosan az elnöke, már a harmadik ciklust töltöm ezen a poszton. Közel száz tagunk van, és több mint egymillió embert képviselünk. Fontos és szép kihívásokkal, feladatokkal birkózunk meg ennek a szervezetnek a révén, gazdasági, társadalmi, egészségügyi kérdéseket is érintve.
A sok munka, vállalás mellett önmaga képzésére is figyelmet fordított, tanult és több diplomát szerzett. Mi volt ebben a motivációja?
– Belecsöppentem egy új munkafolyamatba, amelyben a gazdálkodás alapvető terület. Nekem informatikus mérnök az alapvégzettségem, és ennek köszönhetően több kezdeményezéssel léptem fel. Hivatalba lépésemkor nem állt rendelkezésre minden hivatali dolgozó számára számítógép, ezért rövid időn belül pótoltuk a technikai hiányosságot, minden íróasztalhoz beszereztünk telefont és személyi számítógépet, majd oktatást szerveztem a kezeléshez szükséges ismeretek elsajátítására. Ez a beszerzés kisebb vitát váltott ki főleg az idősebb nemzedékkel a képviselő-testületben, de ebben határozott álláspontom volt: nem várhatom el a dolgozótól a gyors és hatékony munkát, ha nincsenek meg hozzá a tárgyi, technikai feltételek. Kiépítettük a belső informatikai hálózatot, hozzá új IP alapú telefonközpontot, ezt szépen sínre tettük. Nekem viszont bele kellett tanulnom a gazdálkodásba, a pénzügyi világba, így közgazdász diplomát szereztem előbb alap-, később mesterfokon.
Meggyőződésem, hogy egy polgármesternek birtokában kell lennie azoknak a képzettségeknek, végzettségeknek, amelyek a hivatal vezetéséhez napi szinten szükségesek.
Ugyanakkor minden kollégámat kivétel nélkül ösztönzök a tanulásban, nagyon kevés olyan munkatársunk van, akit ne iskoláztunk volna be, támogatva a tanulmányait. Itt mindenki fejlődhet az igénye és képessége szerint, ezért szívesen jönnek hozzánk dolgozni a fiatalok. Vannak, akik tovább léptek, mert így hozta számukra a családi helyzet, vagy egyéb szakmai motiváció okán más terület felé orientálódtak, de büszke vagyok arra, hogy több tucat ember nevelkedett itt ki. Mindig mondtam, hogy azt a tudást, azt az információt és tapasztalatot, amit itt megszereznek, abból máshol is meg tudnak élni. S ha lesz egy képesítésük, értenek valamihez, akkor azzal a tudással kenyeret tudnak majd keresni, helyt tudnak állni a mindennapi életben, gondoskodhatnak saját magukról és a családjaikról.
Az eltelt 25 év nem csak településvezetői munkával teltek, a vármegyei közéletben is aktív szereplő. Milyen közeget teremt ehhez a közgyűlés?
– Immár a negyedik ciklusban vagyok tagja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlésnek, ahol ismét a Fidesz-KDNP frakcióvezetői feladataival bíztak meg a kollégáim. Polgármesterként nem csak a helyi településért dolgozom, ez a munka kiterjed a járásra, a nagyobb térségre, a vármegyére, de vannak országos jellegű feladataim is. Ez a szerepkör pedig megköveteli, hogy kormányzati szintű egyeztetéseket folytassunk, jelezzük a problémákat, felhívjuk a kormány figyelmét egy-egy fontos kérdésre és javaslatokkal is éljünk. Erre a legjobb példa a központi háziorvosi ügyeleti rendszer megváltoztatása, melynek koncepcióját az országban először Kemecsén fogalmaztuk meg, és a Kisvárosok Szövetségén keresztül terjesztettük a kormány elé. Egy hosszú, tíz éves időszak vette kezdetét, folyamatosan napirenden tartottuk, és a megfelelő érvek felsorakoztatása után végül minden szakmai és érdekvédelmi szövetség felismerte a szükségességét. Ennek eredményeként alakult át a háziorvosi ügyeleti ellátás rendszere, s integrálódott a mentőszolgálat az ellátási, szolgáltatási rendszerbe. Kevesen tudják, hogy ez a kezdeményezés Kemecséről indult.
Ilyen hosszú idő alatt bizonyára szembesült hitetlenkedéssel, sőt lehet, hogy gáncsoskodókkal is. Hogyan emelkedett felül ezeken?
– Ezt egyetlen polgármester sem ússza meg, de a helyén kell kezelni ezeket is. A vitákra szükség van, ha azok konstruktívak, a döntések és tettek megítélésében pedig a társadalmi támogatottság a mérce.
A bizonyítványt az emberek állítják ki a választásokon. Engem a helyi közösség visszajelzései erősítettek meg az elmúlt 25 évben, s azok a fejlesztések, beruházások, amelyek az életminőség javulásában öltenek testet. Ezzel a társadalmi felhatalmazással tudja egy polgármester nyugodtan végezni a munkáját, természetesen a célokért közösen küzdő képviselő-testületre támaszkodva.
Minden választás alkalmával bemutatom a testületi tagokat, elmondom a választópolgároknak, hogy igen, én ezekkel az emberekkel tudok együtt dolgozni, mert ismerjük a helyi közösséget, ismerjük egymást, és velük az elkövetkezendő években helyt tudunk állni a közösségért tett vállalásokkal. Sokkal több pozitív visszajelzést, segítő, támogató bátorítást kaptam, mint gáncsot, akár személyes megkereséseken, akár rendezvényen vagy testületi ülésen. Természetesen akadnak, akik öncélú törekvéseikhez a közérdeket is háttérbe szorítják, negyed évszázad alatt sok furcsa dolgot megél az ember. Már a polgármesterségem kezdetén szembesültem ezzel, feljelentések érkeztek, a leváltásomat kezdeményezték, de csak olyanok, akiknek nem maradt más eszköz a kezükben, mert a választáson nem tudtak legyőzni. Ez a jelenség időről időre felüti a fejét, dacára annak, hogy a választópolgárok nagy többsége, 80 százaléka támogatja a munkánkat, azt a jövőképet, amit felvázoltunk. A nemtelen eszközöket választók nem látják át, hogy nem a polgármestert, hanem a helyi közösséget hátráltatják az értékteremtő munkában, fejlődésben. Ezzel a töredék kisebbséggel megvívjuk a harcot, a jövőben is helyt fogunk állni, és folytatjuk a munkát, amelyet megkezdtünk.
A hullámvölgyek és hullámhegyek a polgármester életében is váltják egymást, de az ember mindig erőt kap, megújul, mert jönnek a feladatok.
Ezekből erőt lehet meríteni, és az elért eredményekből, egy megvalósított beruházásból, újak tervezéséből, mindig hozni, adni valamit ennek a településnek. Sokszor kell új dimenzióba helyezni a gondolkodásunkat. Jó példa erre az új ipari park létrehozása, a közművek kiépítésével, tárgyalások a nemzetközi befektetőkkel, hogy a munkahelyteremtés is lendületet nyerjen. A 25 év alatt mindig megkaptam és éreztem azt a közbizalmat és összefogást, amelyre a jövőben is támaszkodhatok. A cél, az elv változatlan: „Továbbra is együtt Kemecséért!”
További írásainkat is ajánljuk:
