2025.06.16. 19:23
Tejfakasztó bulit tartott a 80 éves édesapa –az ismert nyíregyházi közlekedési szakembernek rengetegen gratuláltak
A megszokottnál is bensőségesebb hangulatban telt a nótaszerető férfiakat tömörítő Aranyhang Dalárda legutóbbi összejövetele. Történt ugyanis, hogy a baráti közösség maholnap 80 éves alapítójának, Szaszala Lászlónak gyermeke született.

Szaszala László tejfakasztó ünnepséget tartott nótás kedvű barátaival a nyíregyházi Unió étteremben
Fotó: Aranyhang Dalárda
„Gyönyörű kisfiúnak adott életet a feleségem! II. Szaszala László egészséges, mint a makk, az édesanyja, Szimonetta is jól van. Kell ennél több vagy nagyobb ok az ünneplésre?” – nyitotta meg a nyíregyházi dalárda tejfakasztó bulivá avanzsálódott, júniusi találkozóját Szaszala László, akivel madarat lehetett volna fogatni. Barátai – talán éppen ezért – a családi értékekről és a szeretet fontosságáról szóló, Galambszívet örököltem című nóta eléneklésével gratuláltak az édesapának. A 15-20 fős klub egyéb meglepetésekkel is készült: Szabó Sándor szakmai vezető Dóró Sándor Jövő, remények című versét szavalta el, Krizán Attila, a mesterséges intelligencia tudását kiaknázva, egy komplett, alkalomhoz illő nótát prezentált, még a vendéglátó Katona Bálint Maradék idő című megzenésített versét énekelte el. Ezt követően, finom vacsora és némi kisérő mellett, egymást követték a közösen előadott, közismert, szép magyar nóták.

Forrás: Sz. L. magánarchívuma
Már lemondott a gyermekáldásról, amikor...
Az idén 80 esztendős Szaszala László, akiről a közelmúltban megjelent cikkünkben még mint régi idők nagy tanújáról szóltunk, aki közlekedési szakemberként évtizedeken át a műszaki vizsga nyíregyházi bölcsőjét ringatta, most arról mesélt lapunknak, milyen érzés bölcsőt ringatni odahaza, Hajdúnánáson.
– Miután sok évvel ezelőtt megözvegyültem, nem terveztem, hogy újra nősülök, azt pedig, hogy ismét apa legyek, pláne nem. De hál’ Istennek, mindkét áldás megadatott. Többször próbálkoztunk a lombikprogrammal, kudarcok és csalódások sokaságát éltük meg a fiatal feleségemmel. Én már lemondtam a sikerről, amikor a modern orvostudománynak és még ki tudja, minek/kinek hála, felcsillant a remény, majd világra jött Lacika.

Nem vállalta az apás szülést
– Ilyen idős korban felelőtlenség gyereket vállalni – mondhatják sokan. Talán így van, én mégis azt gondolom, hogy a meg nem születettnél jobb a világra jött élet! Meglehet, hogy nem fogom megérni a fiam 18. születésnapját, de ameddig tehetem, mellette leszek, szeretem, óvom, nevelem őt, igyekszem megalapozni a jövőjét. Aztán itt lesz neki a gondoskodó édesanyja, aki helyettem is törődik majd vele, s megad mindent, amire szüksége lehet.
A gyermekeikben, bizonyos értelemben, tovább élnek a szülők, gondoljunk csak a jellegzetes gesztusokra, mozdulatokra, arckifejezésekre, attitűdökre. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan, Laci fiam is örömét leli majd az alkotómunkában, amikor felnő, lehetőségeihez mérten jobbá teszi majd a világot, és szeretni fogja a nótákat
– mondta Szaszala László, aki szerint kisfia kiköpött apja, hiszen pont annyi haja van, mint neki.
Mondandóját néhány kacagtató sztorival zárta. Például mesélt az orvosok furcsálló tekintetéről, amikor Szimonettát bekísérte az ultrahang vizsgálatra, mivel nem a születendő gyermek, hanem a kismama apjának nézték. És az is kiderült: bár felajánlották, nem vállalta az apás szülést, mert attól félt, a végén még rajta túlóráznának a kardiológusok.
Katona Bálint: Maradék idő
Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit,
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó.
Mert a maradék idő
már nem eladó.