2025.07.03. 16:28
Három szem a határ ennél a szamócánál, megmérgezhet, ha többet eszel
Aki még soha nem látott indiai pimpót, összetévesztheti az erdei szamócával, így érdemes óvatosnak lenni. Az indiaiszamóca ugyanis nagyobb mennyiségben akár mérgező is lehet.
A gyakorlott túrázók már tisztában vannak azzal, mi mindent ad a természet a hazai erdőkben, hegyekben, és mi az, amit az ember büntetlenül elvehet ezekből. Az erdei szamóca vagy földieper is azon finomságok közé tartozik, melyekért megéri lehajolni az út szélén, egy tisztáson. Érdemes azonban megnézni, mielőtt jóízűen elfogyasztjuk, ugyanis az erdei szamóca és távol(kelet)i rokona, az indiaiszamóca eléggé hasonlítanak, ám amíg az előbbiből annyit ehetünk, amennyi csak belénk fér, utóbbit, ha jót akarunk magunknak, inkább hagyjuk a száron.
Fotó: Shutterstock
Indiaiszamóca: csábító, de nem ajánlatos megkóstolni
Ha létezik növény, amelyik földieper szeretne lenni, az indiaiszamóca vagy indiai pimpó ilyen. Az avatatlan szemet talán sikerül is megtévesztenie, ugyanis az erdei szamócához hasonlóan áprilistól virágzik – egészen szeptemberig –, már messziről piroslik, kínálja magát, közelebbről megnézve azonban rögtön kiderül, hogy imposztorral van dolgunk.
Gyors növénytanóra következik
- Az erdei szamóca gyöktörzsén hármasan összetett tojásdad, fűrészes szélű levelek vannak, valamint hosszú, legyökerező indákat fejleszt. Tőkocsányán bogas virágzatot hoz áprilistól júliusig, virágai öt fehér sziromlevélből állnak, melyek érintkeznek egymással. Levelei világoszöld színűek, fonákjuk selymesen szőrös, szélükön durván fűrészesek, hármasan összetettek. A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A termés csoportos aszmag. A vacokról könnyen leváló gyümölcs színe piros. Erdőszéleken, erdei tisztásokon, útszéleken fordul elő, majdnem egész Európában és Ázsiában megtalálható.
- Az indiaiszamóca 3–7 centiméter magas, elterülő, félörökzöld, lágyszárú, évelő növény. Tövéből 30–50 centi hosszú indákat fejleszt, amelyek a csomóknál legyökerezhetnek és általuk vegetatívan szaporodhat. Sötétzöld levelei a tőből sarjadnak, nyelük hosszú (akár 12 centis), hármasan összetettek. A levelek csipkés-fűrészes szélűek. Áprilistól szeptemberig virágzik, magányos virágai a levelek hónaljából nőnek ki, szirmaik kb. 8 milliméter hosszúak, élénksárgák; a külső fellevelek túlnyúlnak a csészeleveleken. Nagy, 1–1,5 centis, kerek áltermése a földieperéhez hasonló; sok egymagvú, elhúsosodó aszmagból tevődik össze. Színe élénkpiros, felülete magvaktól rücskös; belül fehér vagy rózsaszín, szivacsos, ízetlen. Dél- és kelet-ázsiai faj, mely Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában is meghonosodott. Európába először Angliába hozták be 1805-ben – írja a Wikipédia.
A leírásból tehát egyértelmű, hogy a növény eléggé hasonlít, de mint már jeleztük, az indiaiszamóca nem az a gyümölcs, amit büntetlenül megehetünk, ha az utunkba kerül. A különböző honlapokon és Facebook-csoportokban gyakran riogatják azzal az olvasókat, hogy az indiai pimpó erősen mérgező, a helyzet azonban az, hogy eddig egyetlen kutatás vizsgálta a növényt ebből a szempontból. Abból az derült ki, hogy háromnál több szem indiaiszamóca elfogyasztása emésztési problémákhoz vezethez, magyarul hasmenést okozhat. Azt azonban nem tudjuk, mi történik azzal, aki nagy mennyiséget, mondjuk egy fél kilót megeszik belőle. Az sem kizárható tehát, hogy komolyabb tüneteket okozna, így a szakemberek azt javasolják: csak felelősséggel és mértékkel fogyasszuk. De miért akarnánk megenni bármit, amitől bajunk lehet?
