Nemes gesztus: Zahoray Jánosra emlékeztek (fotókkal)

A nyíregyházi székhelyű Beregszászért Alapítvány Zahoray János festőművészre emlékezett születésének 190. évfordulóján. Az alapítvány kezdeményezésére és a vármegyei önkormányzat támogatásával felavatták emléktábláját a Hősök terén. Bevezetőjében Dalmay Árpád, a kuratórium elnöke elmondta, hogy ez immár a harmadik olyan emléktábla városunkban, amely létrehozásához hozzájárultak. Megtudtuk azt is, hogy az alapítvány még két városban, Máramarosszigeten és Beregszászban is felavatja a művész bronz domborműves emléktábláját, amelynek a reliefje a székelyudvarhelyi Sándor Attila alkotása. 

Zahoray János Máramarosszigeten született

Idézünk a beszédből: „Olyan személyiségre, festőművészre és gimnáziumi tanárra emlékezünk, akinek a neve már-már feledésbe merült pályája valamennyi állomásán: szülővárosában, Máramarosszigeten, Munkácson, ahol a főgimnázium rajztanára volt, Beregszászban, ahol élete utolsó éveit töltötte és ahol nyugszik a római katolikus temetőben, de nagyrészt Nyíregyháza közönsége előtt is, pedig számos vármegyei és városi egyházi és világi híres személy portréját festette meg. Hogy csak a városunknál maradjunk: a legismertebb Jósa Andrásé (ez a festménye 2018-ban magyar bélyegkisíven is megjelent), Bencs László polgármesteré, de a vármegyei vízügyi igazgatóság (akkori nevén Nyírvíz-szabályozó Társulat, illetve Felsőszabolcsi–Tiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat) számos vezetőjének arcképe is az ő alkotása. Egyik leghíresebb festménye a tragikus sorsú Erzsébet királyné portréja. Elhanyagolt, bozóttal benőtt sírját a beregszászi temetőben 10-12 évvel ezelőtt fedeztem fel. Alapítványunk rendbe hozatta, az utóbbi években pedig a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének beregszászi csoportja gondozza.”

Zahoray János 1835. június 17-én született Máramarosszigeten. Budán tanult, Aradon, majd újra Budán élt, később a Munkácsi Magyar Királyi Állami Főgimnázium rajztanára volt. 1901-től 1909. március 23-án bekövetkezett haláláig Beregszászban élt és alkotott.

Az emléktáblánál Komiszár Dénes helytörténész mondott avatóbeszédet. Részletesebben kitért a festőművész életére.

„Az apja királyi nyomdász, jómódú iparos volt, aki Jánost a budai főgimnáziumban taníttatta. A rajzoláshoz már gyermekkorában nagy vonzódást érzett. Kalandosan jutott el az érettségiig, mivel 1849-ben néhány diáktársával szabadságharcosnak állt. Három hónapja volt tüzér a fegyverletételkor. Lerongyolódva, lefogyva gyalogolt vissza Budára. Folytatta tovább a tanulást. A gimnáziumban a rajzot szerette a legjobban. A kitűnő Klette Károly budai festőművész (Kelety Gusztáv festőművész édesapja) magániskolájában nyerte az első oktatást, aki József nádor gyermekeinek rajzoktatója is volt” – mondta. Azt is megtudtuk, hogy később megismerkedett Aradon Csillagi Lajos és Böhm Pál festőművészekkel, akiktől sokat tanult. Nekik is köszönhető, hogy 1863-ban történt nyugdíjaztatása után a festői pályára léphetett. Több portrét is festett Szabolcs vármegyében, elsősorban az arisztokrácia megrendelésére.

Komiszár Dénes idézett a Nyírvidék című lap 1900. január 21-i számában megjelent cikkből: „A közgyűlési terem arczképei. A vármegye múlt évi őszi közgyűlése tudvalevőleg elhatározta, hogy gróf Dégenfeld Imre 1848. évben, Jármy Imre 1861-02. években, báró Vécsey József 1867-72-ik években, gróf Vay Ádám 1872-77. évig, Bónis Barnabás 1877-81. években, Graefl József 1881-89. években, Kállay András 1889-1897. években hivatalban volt és báró Feilitzsch Berthold 1897. évtől ez idő szerint hivatalban levő főispánjának, továbbá néhány kiválóbb alispánnak, névszerinti Kállay Miklós, Somossy Ignácz, Péchy László, a két Zoltán Jánosnak, Miklós László és ez idő szerint hivatalban levő Mikecz János alispánnak arczképeit a közgyűlési terem számára megfesteti. A közgyűlés e határozatát a belügyminiszter jóváhagyta.”

Leffler Sámuel a Nyírvidék 1902. december 21-i számában méltatta Zahoray munkásságát.

1906-ban tűzvész pusztított a nyíregyházi vármegyeházán. A közgyűlési teremben a tizenöt portréból öt főispáni arckép megsemmisült, ezeket újra megfestette, ezek voltak az utolsó munkái. A szovjet csapatok bevonulása után mind a 15 festményt a Hősök terén elégették.

Zahoray a bashalmi gróf Pongrácz család több tagját is megfestette. A képeket 1944-ben a megszálló román csapatok hurcolták el Bukarestbe, hadizsákmányként.

Az előadó elmondta, hogy képei közül Nyíregyházán a városházán látható Bencs László polgármester, a Jósa András Múzeumban a névadó régész, orvos és antropológus, az evangélikus nagytemplomban Meskó László országgyűlési képviselő, igazságügyi államtitkár, Szabolcs vármegye főispánja, a Nyírvíz Szabályozó Társulat elnökének arcképe. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény további hét neves személy – Elek Pál, Hrabovszky Rudolf, Salamon Tivadar, gróf Károlyi Tibor. Szeszich Lajos, Meczner Gyula és Gaál Elek – portréját őrzi.

Az emléktáblánál Dalmay Árpád és Komiszár Dénes helyezte el a Beregszászért Alapítvány koszorúját.

Máramarosszigeten július 11-én avatják fel Zahoray János emléktábláját a református gyülekezeti ház udvarán.