Augusztus 20.

2019.08.20. 11:30

Gazdag hiedelemkincs társul augusztus jeles napjához

Kisasszony havának jelmondata: szegény ember kenyere mindennapi ereje.

Szent István napját, államalapító királyunk ünnepét 1774-ben Mária Terézia nyilvánította országos ünneppé. Ugyanakkor ez a nap az aratás befejezésének és az új kenyérnek az ünnepe is. Negyvenes, gyümölcstermésjósló nap. Negyvenes ez a nap azért, mert ennek időjárásával a következő negyven napé egyezni fog.

Aratóünnep bállal

– Az aratás befejezésének megünneplése az egész magyar nyelvterületen ismert, közösségi jellegű szokás volt. Ekkor a részes aratók (a kézi erejét a nyári idénybe bérbe adó mezőgazdasági munkás) búzakalászból aratókoszorút kötöttek. Ezek számos formai változatban készültek az egyszerű kalászcsokortól, lapos, boronaszerű és csigaszerű fonadéktól egészen a nagy, korona alakú koszorúig – avatott be az ünnephez kapcsolódó szokásokba dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató.

– Az aratókoszorút ünnepélyes menetben a földesúr vagy a gazda elé vitte az aratónép. A gazda, ­gazdasszony, földesúr vízzel öntözte meg, melynek bőség-, esővarázsló célja volt. Megköszönték az aratókoszorút, majd áldomást ittak, gyakran étellel is megkínálták az aratókat. A vendégség rendszerint tánccal, aratóbállal fejeződött be. A fonatot a következő vetésig megőrizték, akkor belemorzsolták a magokat a vetőmagba, hogy a jövő aratás is sikeres legyen.

A kenyér becsülete

– A kenyérnek ugyancsak fontos szerepe volt mind az aratás végeztével, mind az aratóünnepeken. Az új búzából készített első kenyér kultikus vonatkozását mutatja, hogy az új kenyérből a koldusnak is juttattak. A koldusnak adott alamizsna pedig annyi, mint az elsőből adott áldozati adomány. A kenyér mindig alapvető táplálék volt, ilyen formában a termékenység, a bőség szimbóluma, a termékenységvarázslás eszköze. Általános szokás volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani, vagy azt szimbolizálta. A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. Míg Isten lesz, kenyér is lesz – tartja a mondás. A kenyér főképpen az időseknél örvendett különös megbecsülésnek. A kenyér maradékát nem volt szabad eldobni, sőt ha a földre esett, lehajoltak érte, fölvették, megtisztogatták és megették. De elégetni sem volt szabad, különösképpen a kenyérmorzsát nem. Ennek vallásos indoklása volt, miszerint a kenyérmorzsa az angyalok eledele, és ha elégetik, akkor sírnak az angyalok, mert nincs nekik mit enniük. A meg nem becsült kenyér általában bosszút áll az emberen. Ezt vallásos hiedelmük alapján istenverésének mondták.

A kenyér maga az élet | Illusztráció: Sipeki Péter

– A kenyérhez számos ­szólás kapcsolódik: Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret. Jó a puha kenyér sóval, a jót nem köszönik jóval. Száraz kenyér, hideg víz nem sokat mosatlanít. A kenyér is annál jobb, mennél több a szeme. Ahol óra ketyeg a falon, nincs kenyér az asztalon.

A kenyerünk java

– Az emberi kapcsolatok mélységének kifejezője is a kenyér lett: kenyeres pajtás, így hívják a legjobb barátot. Idős parasztember adatközlőm így nyilatkozott a szűkölködésekben és nélkülözésekben eltelt élete alkonyán – tette még hozzá zárásképpen dr. Bodnár Zsuzsanna – „Megettem a kenyerem javát, mégsem tudom, mi a boldogság.”

KM

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában