Nyitni szeretne az életre

Fergeteges hangulatú, telt házas koncertet adtak múlt csütörtökön Szabolcs megye Lordjai és a Miladyk a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. A VIDOR Fesztivál közönsége végigénekelte és táncolta a két és fél órás koncertet, s elárasztotta szeretetével és elismerésével Janza Katát, valamint a megyei kötődésű művészeket, Gubik Petrát, Nagy Sándort, Dolhai Attilát, Mészáros Árpád Zsoltot és Szerényi Lászlót.

Bőven lesz feladata

– Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ez a formáció létrejött – szögezte le beszélgetésünk elején Nagy Sándor. – Az első ilyen bulit Laci szervezte meg Vásárosnaményban két-három évvel ezelőtt. Aztán nemrégiben Attila előállt az ötlettel, hogy folytatni kellene, amire azonnal igent mondtam, mivel mindenkit ismerek és szeretek. Hatalmas élmény, hogy benne lehetek, elmondhatatlanul jó érzés, hogy a „hazai” közönség tárt karokkal vár minket mindenhol – mondta el a fényeslitkei születésű színész-énekes, s hozzátette: a koncert után néhányan itthon maradtak, és közösen búcsúztatták el a nyarat.

– Bár eltöltöttem egy hetet Horvátországban és néhány napot a Balatonon, alapvetően munkával telt a nyár, volt olyan hét, amikor háromezer kilométert vezettem… Ez egy kicsit húzós volt, de most jön néhány nap pihenés, hiszen csak szeptember 5-én indul az évad, addig szusszanhatok egy keveset.

A 39 esztendős művésznek erre szüksége is lesz, mert bőven akad feladata ebben a színházi szezonban is.

– A Játékszínben novemberben mutatjuk be a Teljesen idegeneket, jövő áprilisra pedig a Veres 1 Színház – a tavalyi Pletykafészek után – felkért a Black Comedy rendezésére – árulta el Nagy Sándor, s megjegyezte: korábban nem gondolta, hogy vannak ilyen ambíciói is. – Ez csak úgy jött… Nagyon meglepődtem, hogy mennyire élveztem ezt a munkát, s bár nagyon kevés idő volt rá, szerették a nézők. Büszke vagyok rá, mert ez egy nagyon feszes előadás, minden szándék, minden jelenet pontosan ki van találva, hogy a történet és a szereplők honnan hová és miért jutnak el.

A két új darab mellett több, korábban már sikerrel játszott előadása is „előkerül” ebben az évadban, így például a Legénybúcsú, a Virágot Algernonnak, a 39 lépcsőfok, a Legyen a feleségem!, a Primadonnák, A nyomorultak, az Ügyes kis hazugságok, az Egyszer három néha négy, a Csoportterápia, a Szomorú vasárnap, amivel az erdélyi közönséget örvendeztetik meg Rudolf Péterékkel közösen.

Beszélgetni, horgászni

Ha 48 órából állna egy nap, ez akkor is sok volna – jegyeztem meg, mire elárulta, hogy októberben például harminckét előadása lesz. Nagy Sándor hozzáfűzte: szerencsés helyzetben van, mert mindegyik darabot szereti, mindig az a kedvence, amit éppen játszik. Ettől függetlenül ő is érzi, hogy sokat vállal, és eldöntötte, hogy „nyitni fog az életre”.

– Léner Péter azt mondta nekünk anno a főiskolán, hogy jegyezzük meg: a színház fontos, nagyon fontos, sőt, nagyon-nagyon fontos, de annyira azért mégsem. Én is úgy gondolom, hogy ha próba és előadás van, akkor csak az van, közben pedig az élet, amit szeretnék minél intenzívebben megélni. Rengeteg csodás színházi élményem van, de mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy a folyamatos munka miatt lemaradok valamiről. A barátokkal azt tervezzük, hogy tavasszal veszünk közösen egy vitorlás hajót, ahol kikapcsolódhatunk, nagyokat beszélgethetünk, és ahol horgászhatok kedvemre.

CsA