Kifolyt a leves a szájából

„Bár mindannyian törekszünk a boldogságra, a tragédiák jelen vannak a környezetünkben. Sajnos csak ekkor döbbenünk rá az élet valódi értékeire…” – ezzel a mondattal indítja új dalának, a Világvégének klipjét a 26 éves, Nyíregyházához kötődő együttes, az Alvin és a mókusok. A szokatlan témájú szerzeményt nem mindennapi dráma ihlette.

Nem ráncolódott a homloka

A banda frontembere, Pásztor István (Alvin) az egyik este a fürdőszobában vette észre, hogy fél arca egyik pillanatról a másikra teljesen érzéktelen lett.

– Aznap már reggeltől erős fejfájás gyötört, pedig nem jellemző rám, aztán az esti zuhany után azon kaptam magam, hogy nem bírom kinyitni a fél szememet. Tükörbe néztem, és érdekes látvány fogadott – idézte fel a történteket.

– Az arcom jobb oldalán elengedték az izmok a tartást, konkrétan nem ráncolódott a homlokom, nem tudtam pislogni, a szám is lebiggyedt, sőt furcsa, de még az orrcimpám is megereszkedett egy kicsit, és mindez úgy, hogy a bal felén eközben minden tökéletesen működött. Egyszerre volt hirtelen ijesztő és nevetséges. Mint valami béna photo­shop vagy túlértékelt múlt századi festmény. Elmentem az ügyeletre, ahol megvizsgáltak és közölték, hogy ez egy ritka jelenség, Bell-féle arcbénulás. „Miért nem jöttem hamarabb?” – kérdezték azután, miután négy órát vártam, hogy behívjanak. Szteroidot és fizioterápiát írtak fel. És azzal nyugtattak, hogy van, „akinek rendbe jön teljesen az arca”. Épp lemezmegjelenés és turné előtt álltunk, és a gyógyulást több hónapra saccolták. Három ragtapaszcsíkkal „felragasztották” az arcomat, így indultam el a színpadokra, de még így is olyan volt, mintha egy nyalókával a számban kellett volna énekelnem, arról nem is beszélve, hogy ebédkor a leves fele is kifolyt a számból, alváshoz le kellett ragasztani a szemhéjam, jobb fülem pedig azt hittem, szétrobban a próbákon. Ez öt éve történt, félelmetes időszak volt, de úgy néz ki, teljesen helyrejöttem azóta. Ekkor határoztam el, hogy írok erről az időszakról.

A dal arról szól, hogy az embereknek meg kell tanulniuk kezelni a rossz dolgokat is, hiszen ezek ugyanúgy az életünk részei, még ha sokszor nehéz is. Törekednünk kell arra, hogy valamiféle kapaszkodót találjunk, és túléljük ezeket a nehéz pillanatokat. Ez az én történetem, de a hallgató megtalálja benne a sajátját is.

KM