Mindent irodalommá változtat

– A vidék lelke olyan, mint A jó palócok, csak beregi módon – hangzott el Csabai László legújabb kötetének nyíregyházi bemutatóján a megyei könyvtárban, ahol a triovellák gyűjteményét Király Levente, a Corvina Kiadó szerkesztője méltatta, a szerzővel Mercs István, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke beszélgetett.

A negyedik a grátisz

A műfaj triovella, mivel három novella kapcsolódik össze vagy a szereplők, vagy a helyszín miatt, de az olvasó a harmadik után grátisz kap egy negyediket is, amely az előző három közös olvasatából áll elő. A teljes kötetet is át-átszövik a párhuzamok, így önálló könyvként is megállja a helyét, aki pedig olvasta a szerző Szindbád-trilógiáját, nagyon sok régi ismerőst fedezhet fel.

A rendező elv a Száraz évszak című kötetet idézi, annyi különbséggel, hogy ott a novellák kettesével kapcsolódtak össze, de a beszélgetésen kiderült: Csabai László azon is gondolkodik, hogyan lehetne ugyanazt a történetet akár tíz különböző szempontból elmesélni.

Ő ugyanis, mint mondta, ha elkezd egy történetet, nem szereti befejezni, egy-egy cselekmény lezárásának pedig csak a fizikai korlátok szabnak határt.

Nem tökéletesek

A vidék lelkének nincs főszereplője, illetve van: a történelem alulnézetből.

– Megrendülök, hogy ez a nép mennyi mindent kibírt, csoda, hogy még itt vagyunk – mondta Csabai László. – Ha csak a múlt századra gondolunk: voltak háborúk, Trianon, málenkij robot, és a Tisza is többször pusztított. Én nyíregyházi vagyok, de a feleségem révén beintegrálódtam a Beregbe is. Már azt a vidéket sem tudom kívülről nézni, és minden lehetőséget megragadok, hogy faggassam a beregieket.

– Az ott élők nem tökéletesek, sőt: vannak köztük alkoholisták, cigicsempészek, szentek és hősök – számomra mindenki hős, aki túl tudja élni a hétköznapokat.

Beszélgetés a lakodalomban

– Az élményanyaghoz kiindulásnak jók az irodalmi alapok, de sokkal hasznosabb elmenni egy lakodalomba és beszélgetni az ott lévőkkel. Én a nagyszüleim történeteiből nagyon sokat merítek, de bármit csinálok, bárhol vagyok, azt irodalommá változtatom. Ha bemegyek egy faluba, kinyílik előttem egy gigantikus könyv, és az embereket úgy kezdem látni, mintha egy regény szereplői lennének.

És ha már alapanyag: a valóságtól meghökkentőbb téma nincs, ha jót akarunk írni, ehhez kell fordulni. Szerintem a világot nem a végtelen jó és a végtelen rossz küzdelmének kell beállítani, hiszen nagyon sok nézőpont van, több-kevesebb igazságtartalommal. Szerintem az írónak nem az a feladata, hogy értékítéletet mondjon, sokkal inkább az, hogy jó karaktereket mutasson be.

Amibe beletartozunk

Csabai László szerint Nyíregyháza, vagy ahogy írásaiban az erről megrajzolt várost nevezi, Nyárliget, egyszerre van a központban és vidéken. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a vidék, azt mondja, ennek két jelentése is van.

– A fővárosból nézve minden, ami nem Budapest, Nyíregyházáról nézve pedig minden, ami a megyében van, az a vidék. De van egy olyan jelentése is, ami kevésbé degradáló: a vidék az, amibe mi magunk beletartozunk. Ami nem alatta vagy fölötte van valaminek, nem lenézve vagy felnézve, hanem ami „mi” vagyunk.

– A kötetben mind a két jelentés benne van, de a második erőteljesebben, A vidék lelke a mi fajtánk regénye. Ha valaki más írt volna róla, másmilyennek látta volna, de én ilyennek látom – mondta a szerző.

SZA

Az abszurditás példája

A kötetben szó esik a sorkatonaságról, ami a szerző szerint az abszurditás és az elmebaj tökéletes példája.

– A Magyar Néphadseregnél a kockát gurították, a gömböt pedig cipelték. Az abszurd helyzet abból adódik, hogy a katonáskodást csak a háborúban lehet gyakorolni, ezzel szemben békeidőben a katonaság az a hely, ahol bármi megtörténhet, sőt meg is történik. Sokat szenvedtem a katonaságnál, de sokat nevettem is, mi a katonatársakkal rendszeresen összejövünk nosztalgiázni, ugyanúgy, ahogy az egykori iskolai osztályunkkal is találkozunk.