színház

2019.11.14. 11:30

Tanár úr, kérem: ők készültek!

Az iskoláslét kínjai a színpadon, visszatérő emlékek a nézőtéren – ez a Tanár úr, kérem.

Fotós: Sipeki Peter

Ha belelátnánk a Krúdy kamaraszínpadon helyet foglalók fejébe, miközben a színpadon a Tanár úr, kérem története pereg, pedagógusokat látnánk, és sok-sok diákot. Iskolai tantermek képei villannának fel, és ezernyi emlék tíz-húsz vagy akár ötven év távlatából.

Palatábla, krétaillat, ragadós szivacs, kéztördelés, vonalzó a füzetre igazítva (rosszabb esetben a tenyéren csattanva).

Ugróiskola a szünetben, puska a padban, szendvics a büfében, tánctanulás, balhés bankett, az osztályfőnök sorai az ellenőrzőben – kinek-kinek érdemei szerint. Furcsa dolog az emlékezet, az idő pedig (majdnem) mindent meg­szépít: ami akkor szörnyűnek tűnt, ma már vidám emlék, sőt azóta azt is tudjuk, hogy nem az viszi a legtöbbre, akinek csak ötös van a bizonyítványában.

Visszatér a gyomorgörcs

A Móricz Zsigmond Színház Karinthy-előadása alatt van, aki a szigorú pedagógust ismeri fel magában, más a verítékben ébredő, aznapra nem készült diákot vagy éppen a gyermekét számon kérő szülőt.

Két felvonás erejére visszatér a gyomorgörcs és az a semmivel sem összehasonlítható érzés, ami a tábla előtt önti el a nebulót, aki, bármi is történjen, egy dolgot teljes meggyőződéssel tud elrebegni: tanár úr, kérem, én készültem.

Teszteli a nézőket

Simon Kornél nyíregyházi rendezése visszarepít bennünket abba a korba, amikor még az iskolapadban ültünk. Az ugrás, amit meg kell tenni, lehet kisebb és lehet óriási, de az időnként felbukkanó, a jegyek egykori értékét magyarázó narrátor gondoskodik arról, hogy maradjunk a mában, s ne merüljünk el teljesen az emlékeinkben.

Frissesség, sok zene, új impulzusok
Fotó: Sipeki Péter

Már az első percekben a nézőket teszteli: Sipost mond Simon helyett, Liszt Ferenc-i virtuozitással jellemzi a zenéket szerző Vitrai Lászlót, aki Nyitrai László, a szereplők között Puskás Peti apukáját és a Bob herceggel Nyíregyházán világhírűvé vált Gulácsi Tamást említi.

A színpadon megjelenik az iskoláslét minden kínja: a diák számára, aki álmában már túl van az érettségin, a vekkercsörgés maga a könyörtelen valóság, amibe hősünk (a remeklő Horváth Viktor) még belegondolni sem mer, nemhogy nekiindulni.

Rap és geg

De nincs más választása, és kezdődik a nap: gegek röpködnek, rapelve érkezik Góg és (de)Magóg, Vörösmarty, Nagy Lajos és Petőfi. Sorjáznak a „felelésmegúszó” ötletek (ha kigyullad az iskola, vagy ha meghal a tanár...), és amikor már a padban ül, az osztálytársaival együtt egyetlen célja van: kibekkelni az aznapot.

És a másnapot meg az összes többit, amíg csak létezik iskola. A pedagógus nemcsak szigorú, de éles szemű is, így még a legjobbnak tűnő próbálkozás – a felszólított diák infarktust kap és „meghal” (a mázlista, mondják a többiek) – sem vezet eredményre, a felelés pedig egy örökkévalóságnak tűnő rémálom, amit diákok kevésbé, a nézőterén ülők viszont nagyon élveznek.

Jönnek a diákévek elmaradhatatlan velejárói: magyarázkodás bizonyítványosztáskor (ezek a jegyek nem a véglegesek, egyébként sincs miért aggódni, az ott nem is kettes, hanem hármas, csak a tanár furán írja a számokat...), háziírás atyai segédlettel – pontosabban anélkül – és persze a lányok, a szerelmek: „jobb lett volna meg nem születni, mint egymást nem szeretni...”

Remek partnereket talált

Karinthy Frigyes darabját sok zenével (a dalokat Nyitrai László, a szövegeket Máthé Zsolt írta), új impulzusokkal megtöltve állította színpadra Simon Kornél, és ebben jó partnereket talált: Horváth Viktor, Gulácsi Tamás (a 2. felvonás „nyitótáncában” és német igeragozásban is frenetikus alakítást nyújtott), Fellinger Domonkos, Hajdu Péter, Jenővári Miklós/Kerék Benjámin élethűen remegnek a padban – úgy tűnik, volt honnan meríteniük.

A szigorú pedagógust Puskás Tivadar alakítja, István István nem csak narrátor, apaként is kiváló, Dézsi Darinka és Kuthy Patrícia cserfes diáklányok (utóbbi anyaként is aggodalmaskodik), a díszletért és a jelmezekért Nagy Viktóriát, a koreográfiáért Vislóczky Szabolcsot illeti dicséret.

Az előadásért pedig – Karinthy Frigyesen túl – a frissességgel, humorral, szellemi energiákkal nem spóroló társulatot.

SZA


Színlap

Bauer: Horváth Viktor

Engelmayer: Gulácsi Tamás

Altmann: Fellinger Domonkos

Steinmann: Hajdu Péter

Büchner: Jenővári Miklós/Kerék Benjámin m. v.

Apa: István István

Tanár: Puskás Tivadar

Irénke: Dézsi Darinka

Jolán/Anya: Kuthy Patrícia

Rendező: Simon Kornél

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában