A borsos kontyalávaló

Késésben voltam, ezért nem hajtottam fel az országútra, hanem a kertek alatt, erdőkön keresztül vezető másodrendű úton indultam, mert az körülbelül nyolc kilométer megtakarítást jelentett. Jó tempóban haladva szűk negyedóra alatt elértem a szomszédos falut, ahol szintén lehetett spórolni, mert nem a kacskaringós, az egész települést átszelő utcát választottam, hanem letértem egy rövidebb szakaszra, amikor megpillantottam az addig nem látott, út menti táblát: Forgalmirend-változás! Egyirányúsított forgalom!

Mire „leesett a tantusz”, már megtettem néhány tíz métert a kötelező iránnyal szemben, de mivel nem volt forgalom, úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza. Éppen pontot tettem döntésem végére, mikor megpillantottam a kanyarból kibukkanó rendőrautót. Ref­lexszerűen fékeztem és ráfordultam az út menti árok egyik hídjára, ami mögött egy szép, méretes porta kapuja állt.

Olcsóbb és finomabb

Hátha megúszom, gondoltam, de tévedtem, mert a rendőr – kiszállva kocsijából – már lépésnyire volt tőlem, s mire leengedtem az ablakot, megszólított, és kérte járgányom papírjait, amiket nem éppen sietősen mustrált végig. Na, már csak ez kellett! Nem elég, hogy elkések, de még bírságot is kapok!

– Nem látta a figyelmeztető, a kötelező irányt mutató táblát?

– Az igazat megvallva csak az utolsó pillanatban vettem észre, de… mivel ide igyekeztem – mutattam az előttünk lévő házra –, gondoltam, ez a néhány méter nem olyan nagy szabálysértés.

– Márpedig az, és pénzbírságot von maga után! – és már írta is a mikulászacskóra emlékeztetőt.

– És ha nem vagyok tolakodó, akkor megmondaná, miért jött, mit szeretne ebben a házban? – nézett rám mosollyal a szájzugában.

Kénytelen voltam folytatni a rögtönzött magyarázkodásomat, mert nem volt „vészkijárat”.

– Arról van szó, hogy házi főttes pálinkát szeretnék vásárolni a gazdától, mert valamivel olcsóbb, mint másnál, meg finomabb is. (Nem volt titok, ezen a településen rengeteg gyümölcsöt termesztettek és főzték belőlük a kerítésdöntögetőt.)

– Honnan veszi, hogy itt van házipálinka-árusítás? Se cégér, se hirdetés nincs sem a házon, sem a bejárati kapun.

– Ezt csak úgy hallomásból tudom, vagyis tudja mindenki, mert én is mástól hallottam.

– Érdekes, mert semmi jel sem utal arra, hogy itt kifőzde lenne, de ha mégis, úgy az érvényes rendelet értelmében ötven liter a kifőzhető mennyiség, amit nem szabad árusítani.

– Ahogy beszélik, igaz, hogy nem törvényes az árusítás, de azért, pláne így ünnepek előtt, az illetékesek szemet hunynak, mert ők is belekóstolhatnak – öntöttem zavaromban olajat a tűzre.

Ezen okfejtés hallatán átadta autóm papírjait egy csekk kíséretében, majd némi fennhangon szólt: – Olyanokat mondott, amiket eddig nem tudtam. Indulhat, jó utat, legyen máskor körültekintőbb, figyelmesebb! Ne kopogtasson ebbe a házba soha pálinkavásárlási szándékkal, mert itt nem főznek kontyalávalót.

– Ezt meg honnan tudja?

– Onnan, hogy ez az én házam, itt lakom születésem óta.

dr. Szöllősy Tibor