Rendhagyó szülői értekezlet

Két és fél évtizede történhetett, egy szatmári kisvárosban tanítottam második osztályban. Akkor még nagyon sok tanulónk volt, és kevés tantermünk, így két „műszakban” folyt az oktatás az alsó és felső tagozaton. A munkaterv alapján szülői értekezletet kellett tartani délután öt órakor. Délutános voltam az osztályommal, és fél ötkor végeztünk.

A szülők azt kérték, hogy ne kelljen a gyerekeket hazavinni, mert akkor nem tudnak időben visszajönni, hadd maradhassanak ők is a tanteremben. Ez logikusnak tűnt, így beleegyeztem.

A kicsik helyet foglaltak, Zolika az ablaknál, az anyja mellett, a radiátor előtt állt. Már túl voltunk az aktuális feladatok megbeszélésén, az egyéni értékeléseknél tartottam, amikor azt vettem észre, hogy a gyerek arca falfehér, a homloka verejtékezik.

– Ülj le, Zolika! – mondtam a megszeppent gyereknek.

– Nem tudok, tanár bácsi – volt a szomorú válasz.

– Miért nem tudsz?

– Nem jön ki a kezem! – érkezett a különös felelet. Történt ugyanis, hogy a fiú addig matatott a radiátortagok mögött, míg sikerült mindkét karját beszorítani a bordák közzé. Próbáltuk együttes erővel kihúzni – akár apóék a mesebeli répát –, de bizony, nem jártunk sikerrel.

Egy anyuka ötlete

Mit tegyek most? – futott át az agyamon mindenféle gondolat. Le kell engedni több száz vagy ezer liter vizet a rendszerből, szét kell fűrészelni a radiátort, falat kell vésni… De hogy lesz itt holnap tanítás a hidegben? A szülők is erősen törték a fejüket, míg az egyik anyukának jó ötlete támadt.

– Tanár bácsi, tessék a kisfiú karját beszappanozni!

No, elő a lavór, a szappan, jó sok habot csináltam, s szülői segítséggel csorgattuk Zolika karjára. Munkálkodásunk sikerrel járt, a fiú kiszabadult a radiátor fogságából.

Másnap első dolgom az volt, hogy Zolikát a lehető legtávolabbi helyre ültettem a radiátortól, s a későbbiekben is, ha közel került hozzá, elég volt a fűtőtest nevét megemlíteni, és nagy ívben elkerülte azt. Zoli azóta mérnök lett, s ha felelevenítjük a kalandot a radiátorral, jót nevetünk rajta, de műszaki szakember létére ő sem tud jobb szabadulási módszert, mint a szappanos víz.

Mándi István