Időtlenség, letisztult hangzás

Szekeres Tamás húsz év után új szólóalbummal jelentkezett.

Az igazi barátok arról ismerhetők fel, hogy ha hosszú évek után találkoznak is, ugyanott tudják folytatni a beszélgetést, ahol annak idején abbahagyták. Valahogy így vagyok Szekeres Tamás zenéjével.

Az 1998-as Loner album óta eltelt idő korántsem a remeteség időszaka volt az életében. Tanított, alkotott, és személye elválaszthatatlan lett az Omega együttestől.

Slágergyanús darabok

Új albuma a White Shapes of Blue, ami az áthallások ellenére nem a Procol Harum egykori slágerére hajaz, hanem a kék tónusú borító fehér szegélyére. A zenei anyag derékhada feldolgozásokból áll, ami semmit nem von le értékéből, hiszen ebben a stílusban szerencsésen szétválasztható az alkotás az alkotótól, biztosítva ezzel időtlenségét, önálló életét. Ami első hallásra feltűnt, az a letisztult hangzás, ami az igazán nagy előadóknál jellemző egy bizonyos kor után, és az, hogy szerepelnek az albumon slágergyanús darabok átiratai is.

Ez kiválóan ellenpontozza, hogy az anyag jelentős hányada nem annyira a műfaj klasszikusainak szerzeménye, sokkal inkább az újabb generáció alkotása. Az a néhány kifejezetten rádióbarát darab remélhetően felkelti a DJ-k érdeklődését is.

Nemzetközi színvonalú

A stáblistát olvasva feltűnt, hogy mindössze két zenész követte el az albumot (Földi Albert közreműködött billentyűs hangszereken), ebből kikövetkeztethető a zenei programok használata, amit a fanatikus, az élő zenére esküvő rockrajongók fanyalogva fogadhatnak.

A cinikusabbak esetleg odavethetik, hogy tipikus pénztelen magyar produkcióról van szó. Nos, felhínám a figyelmüket, hogy komoly világsztárok (például Gary Moore a The Loner című dalban) kihasználták a különféle zenei programok lehetőségeit.

Szekeres Tamás új albuma nemzetközi színvonalú alkotás, ami a rockzene büszkesége lehet. Csak remélhetjük, hogy a megjelenést turné követi.