Hazai földben Szabolcs daliája, Bihar remetéje

1784-től 1811. február 19-én bekövetkezett haláláig élt Bakonszegen Bessenyei György. Ott lett Szabolcs daliájából Bihar remetéje. Katonai, írói, filozófusi és közéleti területen is maradandót alkotott. A háza kertjében álló almafa alatt temették el, ahol sokat időzött, elmélkedett, olvasott.

Jubileumi közgyűlés

Mivel a Berettyó folyó sokszor kiöntött, veszélybe került a sírja is, ezért 1882-ben exhumálták egy védettebb helyre. Sírját obeliszkkel megjelölték, de tévesen 1742-es születési dátumot véstek rá, a testőrhadnagy ugyanis 1747-ben született Tiszabercelen. Nyughelye Liptay Jenő nyíregyházi földbirtokos magánterületén volt, aki az ottani cserkészeknek és leventéknek engedte át a földet táborozásra és gyakorlatozásra, cserébe azt kérte, hogy gondozzák a sírt. Nyíregyházán a Bessenyei Kör 1938. február 19-én ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját.

Belohorszky Ferenc irodalomtörténész, a társaság irodalmi szakosztályának vezetője előadásában rámutatott a Bessenyei- és a Kölcsey Ferenc-életút párhuzamaira. A rokoni kapcsolat mellett a nemzetért való szerepvállalásuk is nagy hasonlóságot mutat. Ebben az évben ünnepelte az ország a Himnusz írója halálának 100. évfordulóját. A Kölcsey-centenárium nyomán mozgalom indult Bessenyei György és bátyja, a Paszabon nyugvó Sándor hamvainak Nyíregyházára hozatalára. 1939 augusztusában Nadányi János, Bihar vármegye alispánja és a Műemlékek Országos Bizottsága hozzájárult, hogy Bessenyei hamvait Nyíregyházára szállítsák, a család részéről Bessenyey Zénó, a Fővárosi Közmunka Tanács elnöke is beleegyezését adta.

1940. április 27-én jubileumi közgyűlést tartottak a megyeházán a társaság egykori elnökeinek – báró Feilitzsch Berthold volt főispán, Mikecz Dezső volt alispán, Kállay Miklós volt főispán, Mikecz Ödön volt főispán, Vietórisz József gimnáziumi igazgató – jelenlétében. Szohor Pál polgármester mint a Bessenyei Kör elnöke méltatta az elmúlt négy évtized eredményeit.

Japán birsvirág a csontokon

Az ünnepi beszédet Kállay Miklós mondta, aki Bessenyei irodalmi és történelmi jelentőségét emelte ki. Vitéz Pásztory Artúr testőrszázados, a testőrök Bessenyei Köre nevében üdvözölte a megjelenteket: „Bessenyei elődöm! Idézem szellemedet! Jer közénk, és járd be ezt a földet mindenütt, ahol csak magyarok élnek. Önts bátorságot lelkükbe, gyújtsd fel szívükben a hazaszeretet szent tüzét, legyen minden teremtett magyarban hozzád méltó küzdeni tudás szellemmel, karddal, élettel a hazáért!”

1940. május 2-án volt az exhumálás Bakonszegen. A jegyzőkönyv szerint: „két szemfog kerül elsőnek elő. (…) Előkerül az erős állkapocs. Egészséges zápfogak maradtak benne. A koponya korhadó csontlemezdarabokra hullott szét. Egy-egy darab a prémes kucsmára vall. Haj- vagy szakállrészek kerülnek elő. Majd szépen sorban a fekvő test egész csontozata. Csigolyák, bordák, kar- és lábszárcsontok. A felső lábszárcsontokat megmérik. Antropológiai következtetés: 180-184 cm-es, hatalmas termetű emberre vallanak. Az osszárium csakhamar megtelik a testőríró csontjaival. Az exhumálás teljes sikerrel járt. A kis koporsót a hatósági emberek jelenlétében leólmozzák. De mielőtt lezárulna talán örökre az új pihenőhely fedele, a költőnő, Juhász Margit egy gyönyörű japán birsvirágot helyez a csontokra.”

Az újratemetést 1940. május 6-án, az Országos Irodalmi és Művészeti Hét kiemelt rendezvényeként tartották meg Hóman Bálint kultuszminiszter támogatásával. Székesfehérvár, Győr és Kassa után Nyíregyháza adott otthont a magas nívójú kulturális seregszemlének, ahol az ország szellemi elitje mutatta meg tehetségét. A kormányt Fáy István államtitkár képviselte.

Nyíregyháza ezzel a nappal bevonult az irodalomtörténetbe

– mondta Szohor Pál a gyászbeszédben.

A sír mellett díszőrök álltak – Pál Ferenc gyalogos testőrőrmester és Mogyoróssy Péter lovas testőr szakaszvezető –, csakúgy, mint 1899-ben, a szobor avatásakor; akkor a király, most a kormányzó engedélyével. Az országos, megyei, helyi világi és egyházi vezetők mellett a Bessenyey-család tagjai is jelen voltak. A távlati cél egy mauzóleum megépítése volt, addig egy ideiglenes kriptában helyezték el az Északi temető főbejáratánál. A háború miatt a terv nem valósult meg. A temetésen felbuzdulva elhatározták, Benczúr Gyulát és Krúdy Gyulát is hazahozzák Nyíregyházára.

A Honvéd Palotaőrség tisztelete

1945-tel új korszak kezdődött, a sírt elhanyagolták. 1957-ben a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága lakossági bejelentés alapján kötelezte a Városi Tanácsot a sír rendbehozatalára. 1972-ben leplezték le a Bán Ferenc Kossuth-díjas építész tervezte síremléket. Ennek fáklyalángfunkciót is szántak, ezt 1982-ben váltotta Rátonyi József Munkácsy-díjas szobrászművész süttői márványból készült alkotása. A sír 2006-tól a Nemzeti Sírkert része.

Az 1987-ben újraindított Bessenyei Társaság rendszeresen megemlékezik a névadójáról a szobránál és sírjánál, a megyeháza Bessenyei termében és a tiszaberceli szülőháznál. A budapesti Honvéd Palotaőrség díszegysége is emeli a megemlékezések méltóságát. Bessenyeiben tisztelhetjük Kölcsey Ferenc és Széchenyi István szellemi jogelődjét. Illő tehát, hogy életműve előtt fejet hajtsunk.

Komiszár Dénes t. főhadnagy, hadisírgondozó