2020.08.25. 15:45
Jourdain úr, a kiművelt gégefő
A kisvárdai színházi fesztivál nyitó előadása Molière komédiája extrém nyelvezettel és jelmezzel.
Természetesen a boldog vég nem marad el
Fotó: Sipeki Péter
Megyénk ezen a héten színházi nagyhatalomnak tekinthető, mi több, Guinness-rekordnak is beszámítható az, hogy egy időben két városában színházi fesztivált rendeznek. Természetesen ebben a járványügyi helyzet játszik szerepet, mert mint közismert, a XXXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját júniusról helyezték át erre az időpontra, amely egybeesik a nyíregyházi VIDOR Fesztiváléval.
Szósziporkák, stíluskavalkád
A nyitó előadást a Kisvárdai Művészetek Házában tekinthették meg az érdeklődők, Molière Úrhatnám polgár című komédiáját a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásában. Azonban nem Mészöly Dezső fordításában, hanem Parti Nagy Lajos átiratában, illetve sajátiratában készült különleges színpadi szöveggel. (Hasonló az újrafazonírozott Tartuffe-höz.) Parti nyelvezete sajátos, afféle jó értelemben vett kavaréknyelv, mivel úgy archaizál, tesz régiessé szavakat, miközben a szélsőségekig újít. Hiszen például micsoda képtelenség az, hogy ugyanazon az igén szerepel az elavult jövőidő-jel (-nd) és a múlt idő jele, például: taníttandtak. Ugyanakkor – ha nem is mindig – jól veszi a közönség ezt a sajátos humorú, szósziporkákat tartalmazó és stíluskavalkádot mutató szöveget, a megnevezések garmadája pedig igazi nyelvi ínyencségek: gutabéka, köcsögány, fajkripli, kottapondró, pityupapagáj.
Díszlet nélkül
Mint több más Molière-komédia, a sovány cselekmény mellett ez is egy típust, egy mindig is aktuális emberi gyengeséget állít a középpontba, többek között az újgazdag ember hiszékenységét és tudatlanságát. A díszlet nélküli színpadon így a játék, a szó és az extrém, időnként abszurd jelmezek kapnak hangsúlyt.
Jourdain úr az ugorkafára (sic!) felkapaszkodni kívánó álnemes, képmutató ember, aki először arany slafrokban, majd páviánruhában tetszeleg (Balog József meggyőző alakításában). A pénzéért természetesen ott legyeskedik és hajbókol körülötte a sánta tánctanár (Farkas Andrea), aki egyben a súlyemelő öves szolgáló, Nicole is, valamint ott döng a zenetanár (Barnák László), aki az Elvis-frizurás hősszerelmest, Cléonte-ot is játssza, szolgája pedig a rocker Covielle (Kosztolányi József).
A groteszk színei
A filozófus (heccelő és szóértelmező narrátor) Jakab Tamás kitűnő jelenete a címszereplővel a fonetikaóra, amelynek végén megállapítható, hogy Jourdain egy kiművelt gégefő. Dorante gróf (Sorbán Csaba) úszódresszben és vadászgörénnnyel a karján stílusos párja Dorimene grófnőnek (Borsos Beáta), akire pedig ruhaként a jelmeztervező, Bianca Imelda Jeremiás egy kalitkához hasonló szoknyaabroncsot adott. Jourdain felesége (Sebők Maya) a józan észt képviseli a darabban, igaz, csíkos fitneszruhában és elöl-hátul a nőiesség megnagyobbított elemeivel.
A rendező, Herczeg T. Tamás az előadással a groteszk sok színét kívánta megmutatni. Természetesen a boldog vég nem marad el, s az előadás után kellő önkritikával ki-ki eldöntheti, mennyire tombol benne a rangkórság, a nagyravágyó pojácaság.
- Minya Károly -