Előadás

2020.08.25. 15:45

Jourdain úr, a kiművelt gégefő

A kisvárdai színházi fesztivál nyitó előadása Molière komédiája extrém nyelvezettel és jelmezzel.

Természetesen a boldog vég nem marad el

Fotó: Sipeki Péter

Megyénk ezen a héten színházi nagyhatalomnak tekinthető, mi több, Guinness-rekordnak is beszámítható az, hogy egy időben két városában színházi fesztivált rendeznek. Természetesen ebben a járványügyi helyzet játszik szerepet, mert mint közismert, a XXXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját júniusról helyezték át erre az időpontra, amely egybeesik a nyíregyházi ­VIDOR Fesztiváléval.

Szósziporkák, stíluskavalkád

A nyitó előadást a Kisvárdai Művészetek Házában tekinthették meg az érdeklődők, Molière Úrhatnám polgár című komédiáját a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásában. Azonban nem Mészöly Dezső fordításában, hanem Parti Nagy Lajos átiratában, illetve sajátiratában készült különleges színpadi szöveggel. (Hasonló az újrafazonírozott Tartuffe-höz.) Parti nyelvezete sajátos, afféle jó értelemben vett kavaréknyelv, mivel úgy archaizál, tesz régiessé szavakat, miközben a szélsőségekig újít. Hiszen például micsoda képtelenség az, hogy ugyanazon az igén szerepel az elavult jövőidő-jel (-nd) és a múlt idő jele, például: taníttandtak. Ugyanakkor – ha nem is mindig – jól veszi a közönség ezt a sajátos humorú, szósziporkákat tartalmazó és stíluskavalkádot mutató szöveget, a megnevezések garmadája pedig igazi nyelvi ínyencségek: gutabéka, köcsögány, fajkripli, kottapondró, pityupapagáj.

Díszlet nélkül

Mint több más Molière-komédia, a sovány cselekmény mellett ez is egy típust, egy mindig is aktuális emberi gyengeséget állít a középpontba, többek között az újgazdag ember hiszékenységét és tudatlanságát. A dísz­let nélküli színpadon így a játék, a szó és az extrém, időnként abszurd jelmezek kapnak hangsúlyt.

Jourdain úr az ugorkafára (sic!) felkapaszkodni kívánó álnemes, képmutató ember, aki először arany slafrokban, majd páviánruhában tetszeleg (Balog József meggyőző alakításában). A pénzéért természetesen ott legyeskedik és hajbókol körülötte a sánta tánctanár (Farkas Andrea), aki egyben a súlyemelő öves szolgáló, Nicole is, valamint ott döng a zenetanár (Barnák László), aki az Elvis-frizurás hősszerelmest, Cléonte-ot is játssza, szolgája pedig a rocker Covielle (Kosztolányi József).

A groteszk színei

A filozófus (heccelő és szóértelmező narrátor) Jakab Tamás kitűnő jelenete a címszereplővel a fonetikaóra, amelynek végén megállapítható, hogy Jourdain egy kiművelt gégefő. Dorante gróf (Sorbán Csaba) úszó­dresszben és vadászgö­rénnnyel a karján stílusos párja Dorimene grófnőnek (Borsos Beáta), akire pedig ruhaként a jelmeztervező, Bianca Imelda Jeremiás egy kalitkához hasonló szoknyaabroncsot adott. Jourdain felesége (Sebők Maya) a józan észt képviseli a darabban, igaz, csíkos fitneszruhában és elöl-hátul a nőiesség megnagyobbított elemeivel.

A rendező, Herczeg T. Tamás az előadással a groteszk sok színét kívánta megmutatni. Természetesen a boldog vég nem marad el, s az elő­adás után kellő önkritikával ki-ki eldöntheti, mennyire tombol benne a rangkórság, a nagyravágyó pojácaság.

- Minya Károly -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában