„Arad szentelt tere! Minden igaz magyar rád emlékezik ma”

Az aradi vértanúk kivégzésének emlékét tizennyolc éven át csak titokban lehetett ápolni. A kiegyezés kellett ahhoz, hogy már szabadon és egyre bátrabban szervezzék a méltóságteljes megemlékezéseket. Így tett városunkban az evangélikus és a református egyház is 1867. október 27-én.

Tizenhárom gyászruhás honvéd

A két protestáns hitfelekezet hívására honvédek és polgárok sokasága gyülekezett a városháza előtti téren azon a vasárnapon. Az emlékezők Kralovánszky Gyula honvéd százados vezérletével, harangszó kíséretében az evangélikus templomba indultak. A menet élén fekete lobogót vitt egy honvéd, akit tizenkét, gyászba öltözött, kardos társa követett. A templom előtt fehér ruhában tizenhárom honleány csatlakozott hozzájuk zöld koszorúkkal a kezükben. Így vonultak be a templomba az egyszerű ravatal köré. A feketével bevont oltárra a vértanúk gyászkeretes arcképeit helyezték, de gyászba borították a szószéket is. Szénfy Gyula evangélikus tanító vezényletével a férfikar egy erre az alkalomra betanult szent éneket adott elő orgonakísérettel. Ezt követően Bartholomaeidesz János főesperes, evangélikus lelkész lépett az oltár elé. Egy rövid beszéddel idézte az aradi tizenhármak emlékét és imába foglalta nevüket. Beszéde alatt, amikor az egyes vértanúk neveit említette, akkor a honleányok a kezükben lévő koszorút a koporsóra helyezték. Ezután ének következett, majd Gyöngyössy Sámuel helybeli református lelkész szólt az emlékező gyülekezethez.

„A ritka nagy számmal egybegyűlt közönség a szónoklat végeztével a Szózat éneklése közben, ünnepélyes komolysággal s a rendkívüli meghatottság okozta megindulással könnyezve hagyta el az Isten házát” – rögzítette élményét a helyi lap tudósítója.

A megemlékezésen részt vevők perselyadományaikat az aradi vértanúk emlékszobrára ajánlották fel, amelynek ügyét a város is a szívén viselte, száz forintot szavazott meg a költségeire. Amikor 1890. október 6-án leleplezték az alkotást, a nyíregyházi Kereskedő Ifjak Egylete a következő táviratot intézte Arad polgármesteréhez: „A halhatatlanok dicső emlékének ünnepén leghőbb vágyunk, hogy a fájdalom könnyűiből emelkedett hatalmas ércszobor terjessze onnan a magasból az emberi érzelmek legmagasztosabbját: a Hazaszeretetet.” Szabolcs vármegye képviseletében a Krasznay Péter főszolgabíró vezette küldöttség helyezte el a vármegye koszorúját a szoborra.

Egy-egy szál virág

Az 1867-es megemlékezést elevenítette fel és tette hagyománnyá a Városvédő Egyesület 1999-ben, aminek köszönhetően Nyíregyháza polgárai már évek óta az evangélikus templomban róhatják le kegyeletüket az aradi vértanúk emléke előtt. A zászlóbehozatalt követően a tizenhárom vértanú kivégzésének sorrendjében katonatisztek és diáklányok egy-egy szál virágot helyeznek el a templom oltárán az aradi vértanúk neveinek elhangzása mellett. A templomi megemlékezést a Damjanich János szobránál tartott tisztelgés és koszorúzás egészíti ki.

Damjanich szobrát eredetileg a honvéd tábornok nevét őrző Kállói utcai laktanyában állították fel 1971-ben. A Nyíregyházi Helyőrség Parancsnoksága 1996-ban a városnak adományozta a szobrot, ugyanis a hadügyi reform következtében megüresedett a Damjanich laktanya. Marton László szobra így ma a Tompa Mihály utcai egykori ­nőtlen tiszti szálló előtt várja, hogy évente egy alkalommal koszorúk övezzék. Örvendetes, hogy a laktanya egyes épületeit átalakítva megőrző lakópark Damja­nich nevét is megőrizte.

- Ilyés Gábor, helytörténész -

Damjanich, Vécsey, Kiss

E napon szintén kegyelettel emlékeznek a Vécsey közben található iskola diákjai is, akiknek oktatási intézménye 1990-től őrzi gróf Vécsey Károly nevét és emlékét. Bronz mellszobrát Sebestyén Sándor szobrászművész készítette el. A város képviselő-testülete Éralja három utcáját 1910-ben az aradi vértanúk honvéd tábornokairól nevezte el: Damjanich János mellett utcanevet kapott még gróf Vécsey Károly és Kiss Ernő is.