Meg kell tanulnunk értékelni, amink van

Karácsonyhoz közeledve folytatja tavaszi Neked ajánlom... sorozatát a mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ. Az intézmény munkatársai azt kérték a város kultúrabarát lakóitól, írják meg kedves adventi-karácsonyi emlékeiket, járuljanak hozzá az ünnepi hangulat megteremtéséhez, majd ajánljanak egymásnak egy szívükhöz közel álló verset, könyvet, dalt.

Amitől ünnep az ünnep

„Emlékszem a tavalyi első adventi gyertyagyújtásra a városban. Emlékszem a savanyú, meleg forralt borra, a túrós kalácsra, rég nem látott ismerősök mosolyára. Emlékszem a fényekre és arra, mennyire hideg volt. Emlékszem, mennyire evidens volt, és hogy mennyire nem volt kedvem elmenni. Aztán az idén furcsán üres volt advent első vasárnapja. A fények alatt nem volt gyertyagyújtás, sem ünnepi beszéd, sem forralt bor, sem túrós kalács, sem ismerősök mosolya. Jött az érzés – emlékszem –, hogy ez nekem mennyire hiányzik! Most, hogy nem lehet, mennyire elmentem volna” – írja dr. Márton Ágnes, hozzátéve: milyen furcsa az ember, mennyire tud értékelni valamit akkor, ha már nincs neki.

„Jött egy világjárvány, és annyi mindent elvett... Mégis úgy gondolom, adott nekem valamit. A felismerést, hogy értékeljem azt, amim van, akkor, amikor megvan. Legyen az egy baráti mosoly, egy savanyú, meleg forralt bor vagy egy háromnapos rohangálós rokonlátogatás karácsonykor. Jövőre emlékezni akarok erre az ünnepre, erre az érzésre, mennyire vágytam a karácsonyt. Mennyire örülök a családomnak, a barátaimnak, az életnek és annak a szeretetnek, amiben élek.”

Dr. Márton Ágnes Csondor Kata Add tovább című szívmelengető dalát ajánlja az ünnepekre.

KM