Szabolcson is erőt adtak a Napnak

December 21-én hagyományőrzőkkel telt meg a szabolcsi földvár, akik a téli napfordulót jöttek össze megünnepelni.

Íjászok a várban

A Wikipédia szerint a téli napforduló az a pillanat, amikor a Nap–Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap déli félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez az időpont a csillagászati tél kezdetét jelenti. A téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát hozza el az északi féltekén.

– A téli napfordulóra hirdettem meg találkozót a közösségi oldalamon – mondta el lapunknak Nagy Géza szabolcsi hagyományőrző. – Ez nem feltétlenül magyar hagyomány, a természeti népek ezt a napot ősidők óta ünneplik. Tíz óra két perckor, a napforduló idei pontos időpontjában íjászkodással kezdtük a közös összejövetelt. A szalmából sodort célba a viadal végén füstölőket tettünk, és azokat meggyújtva erősítettük az ünnep szakrális jellegét.

Dobbal, énekkel

– Doboltunk és énekeltünk is, de a legfontosabb az esti szertűz meggyújtása volt – folytatta a szabolcsi hagyományőrző. – A tűzzel segítettünk magunk is a Napnak, hogy az égitest éltető ereje innentől fokozatosan új erőre kapjon. Volt, aki otthon ünnepelt és csak egy kis mécsest gyújtott ezen a napon, de minden jótett számít, hogy éltető bolygónk győzedelmeskedjen a fény és a sötétség határterületén.

Vonzás és taszítás

– Két fadarabot is fogtunk a kezünkbe – sorolta Nagy Géza. – A bal kézben lévő azokat a dolgokat szimbolizálta, amelyeket el szerettünk volna taszítani magunktól, mert rossz hatással vannak ránk, a másikban pedig azokat tartottuk, amelyeket a jövőben szeretnénk bevonzani, mert jobbá tehetik az életünket. Töretlen optimizmussal tekintünk a jövő felé, hiszen a leghosszabb éjszakán már mindannyian túl vagyunk, és innentől egyre tovább élvezhetjük egyik éltető elemünket, a napfényt.

KM