„Vörös térkép” – ma is számontartva

Eddig nem publikált, míves és tartalmas, az alkalomhoz méltó térképeket mutat be a Trianon előtti és utáni Magyarországról a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A számontartott nemzet címmel a békediktátum aláírásának századik évfordulójára Rózsa Dávid és Rovács Barna szerkesztésében megjelent, reprezentatív kötete.

A Trianon előtti és utáni évtizedek Magyarországa statisztikai térképeken alcímmel a 100. évfordulóra kiadott egyedülálló album a híres „vörös térkép” mellett több mint kétszáz, a KSH adatai alapján készített térképet tartalmaz. A kiadvány célja bemutatni az 1867 és 1945 közötti Magyarország jellegzetességeit, gazdaságát, társadalmát tizenhárom tematikus fejezetben, reflektálva a trianoni döntés súlyos következményeire is.

Böngészhető album

A természeti környezettől és a közigazgatástól kezdve az anyanyelveken és nemzetiségeken, a vallási-felekezeti összetételen keresztül az egészségügyig minden területre részletesen kitérnek a szerkesztők. Azok is találnak benne érdekességeket, akik a mezőgazdaság, ipar, bányászat, kereskedelem, postai és távközlési infrastruktúra, demográfia, rendvédelem akkori helyzete iránt érdeklődnek.

A könyvet nemcsak a kutatóknak, hanem mindenkinek bátran ajánlják a szerkesztői a benne lévő, következetesen ismeretterjesztő szövegek, önálló kis térképmagyarázatok miatt, amelyek így segítik elérni a lehető legszélesebb olvasói kört. Akiket érdekel az album, a KSH weboldalán most érdemes megrendelni.

A Teleki vezette, a békedelegáció anyagának összeállításáért felelős csoport rengeteg tudományosan megalapozott ügyiratot, dokumentációt és térképet készített, mivel a magyar békedelegációt lényegében csak a békeszerződés végleges változatának átvételére hívták meg Párizsba, a tárgyalásra nem, így ezeket az anyagokat az antanthatalmak vezetői nem tekintették meg. Ez alól egyedüli kivételt képezett az e témában készült egyik legfontosabb és legismertebb térkép, a gróf Teleki Pál földrajztudós, későbbi miniszterelnök által szerkesztett Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján című munka, vagy ismertebb nevén a „vörös térkép”.

Ez a magyar nemzetiséget jelölő vörös színről elnevezett térkép a 1910-es népszámlálás adatai alapján 1919 januárjára készült el. Újszerűségét a népsűrűség – a korábbiaknál sokkal valósághűbb – figyelembevétele és ábrázolása jelentette. A magyar békedelegáció vezetőjének, gróf Apponyi Albertnek 1920. január 16-án a béketervezet végleges változatának átvételekor lehetősége nyílt röviden bemutatni a „vörös térképet” az antanthatalmak vezetőinek, és bár úgy tűnt, hogy a térkép és a hozzá fűzött magyarázat érdemi hatást váltott ki a döntéshozókból, végül ez sem változtatott a béketervezet pontjain. Magyarország képviselői végül 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amely rendkívül súlyosan, sok tekintetben pedig igazságtalanul érintette az országot. A politikai vezetés, valamint a lakosság számára is az egyik legelfogadhatatlanabb pont az ország több mint kétharmadának, és ezzel együtt nagyjából 3,3 millió magyar nemzetiségű állampolgárnak az elcsatolása volt.

Gyakorlatilag nincs olyan magyar, aki ne úgy gondolná, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt (94 százalék) – olvasom az MTA kutatócsoportja által a trianoni békeszerződés századik évfordulójára készített telefonos közvélemény-kutatás ez év június 2-án közzé tett összefoglalójában. A túlnyomó többség ugyancsak azt gondolja, hogy a békeszerződés volt Magyarország legnagyobb tragédiája (85 százalék), ahogy körülbelül ugyanilyen mértékben (84 százalék) értenek egyet Illyés Gyula kijelentésével is, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”.

Gúnyolódó franciák

A Rubicon történelmi magazin 2014/6-os számában bukkantam az alábbi sorokra: „1919 tavaszán a párizsi újságok kifejezetten gúnyosan tárgyalták a területi integritásra vonatkozó magyar álláspontot, valamint a megszállások miatti siránkozásainkat, és azt a meggyőződést erősítették olvasóikban, hogy a magyarok megmaradtak korábbi soviniszta elképzeléseiknél. Meglehet, hogy a francia újságírók tollát ellenfeleink pénze forgatta, mégis kétségtelen: a területvédő propagandának a nyugat-európai trendhez nem illeszkedő célkitűzése riválisaink kezébe adott újabb fegyvert. A wilsoni elvekre alapozott, a magyar nemzetiségű területek megtartására irányuló propaganda talán kedvezőbb határokat eredményezett volna.”

GB