A tűzhely mellett főszerepet játszik

A színházszerető közönség jól tudja, hogy Urmai Gábor otthon érzi magát a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színpadán, de az talán kevésbé ismert, hogy a népszerű színész a konyhában is otthonosan mozog, sőt: főszerepet játszik. Hobbiszakács, aki ráadásul el is mosogat maga után, a sajtokat pedig annyira szereti, hogy még egy sajtkészítő tanfolyamot is elvégzett. A Duna Televízió Főmenü című műsorának Made in Hungary tematikájú részében ő volt a főkóstoló: elégedetten nyugtázta, hogy Széll Tamás és Anger Zsolt kiváló levest főzött bárányból és pacalból, de a marhapofa-puliszka kombináció is elnyerte a tetszését. Mindent elkészít, mindent megkóstol, körömpörköltet viszont még nem evett, a specialitása pedig a lencseslambuc.

Receptek a kockás füzetben

– Az alapokat az édesanyámtól tanultam, és amikor 21 évesen Budapestre költöztem, kaptam tőle egy kockás füzetet, benne azokkal a receptekkel, amiket szerettem, és amiket meg is tudtam főzni. Ez kezdetben úgy nézett ki, hogy főzés előtt minden hozzávalót kimértem és külön tálkába tettem, így esett, hogy mire a krumplit bele kellett volna tenni a levesbe, teljesen megbarnult, mert azt nem tudtam, hogy ha megpucoljuk, vizet kell rá önteni... – meséli nevetve, és hozzáteszi: van néhány étel, amibe nem első látásra szeretett bele.

– Már elmúltam 40 éves, amikor egy családi eseményen szarvaspörkölt és pacal volt a menü, és bár a pacalról azt gondoltam, hogy olyan, mint a frottírtörölköző, de tudtam, hogy apósom jól főz, ezért a szaftját megkóstoltam, és olyan jó volt, hogy a pacal aznap legyőzte a szarvast. A spenótot sokáig ki nem állhattam, de egyszer, amikor még középiskolásként edzés után hazamentem, ez volt a pörkölthöz, én pedig annyira éhes voltam, hogy megettem, és azóta az étrendünk része. A körömpörkölt eddig valóban kimaradt az életemből, bár amikor kocsonyát főzök, a fazékba beleteszem, ahogy a fülét, farkát, bőrét is, de a tányérokba már csak a színhús kerül – mondja.

Gasztropartik a színészházban

A népszerű művész főzőtudásának nemcsak a családtagjai, de a kollégái is örülnek. Köztudott, hogy a nyíregyházi színészházban nem ritkák az esti gasztropartik, ilyenkor pedig jól jönnek a segítő kezek, igaz, Gábor nem igazán szereti, ha beleszólnak abba, amit csinál. – Ha a szakács mindenkire hallgat, a végeredmény általában egy nagyon elsózott, ehetetlenül csípős kaja lesz, én inkább tartom magam a saját ízlésemhez, és szerencsére még nem volt panasz a főztömre. Hugi (Horváth Margit – a szerk.) a lángoskészítés és a kenyérsütés mestere, István István a csorbalevesben jeleskedik, Pusi (Puskás Tivadar) pedig a káprázatos egytálételeiről híres – vele egyébként minden évben együtt töltjük a csabai vastagkolbászt. A specialitásom Dunavarsányhoz kötődik: 2-3 évig szerveztek ott egy eseményt annak apropóján, hogy Ady Endre ott írta A fekete zongora című versét. Én voltam a házigazda, és felmerült az ötlet: készítsek bográcsban ételt Ady kedvencéből, a lencséből. Levest vagy főzeléket nem akartam, ezért a slambuc lett a befutó: krumpli helyett lencsével főztem meg. Külön tálaltam a pirított szalonnát és a kolbászt, s citromot is tettem bele: az utolsó cseppig elfogyott – mesélte Urmai Gábor, aki úgy fogalmaz: 16–18 éves koráig egy egész életre való süteményt megevett, inkább a stanglikat, pogácsákat kedveli, s persze mindent, ami sajtos.

– A feleségemmel Aix-en-Provence-ban voltunk nászúton, és én reggel, délben, este sajtot ettem, s annyira megszerettem a különleges sajtokat, hogy egy féléves képzést is elvégeztem, így ha van időm, otthon is készítek sajtokat, joghurtokat. A főzés főként az én reszortom, amit kicsit megnehezít, hogy a kisebbik lányunk szerint amiben nincs hús, az nem étel, a nagyobbik viszont csak csirkét eszik, de igyekszem úgy alakítani az otthoni menüt, hogy mind a kettőjüknek kedvezzek. Ám nemcsak nekik főzök szívesen: imádom, amikor nagyobb társaságot láthatok vendégül. A legnagyobb dicséret számomra, ha szó nélkül esznek, és a végére minden elfogy.

Borítókép: Urmai Gábor és Puskás Tivadar minden évben közösen töltik a csabai vastagkolbászt | Fotó: Urmai Gábor archívuma