Hangulatok, épületek és gondolatok

Valamennyiünk életét megváltoztatta a 2020-ban hazánkat is elért koronavírus-járvány. Kíváncsiak voltunk arra, vajon hogyan élte meg a bezártságot, a kulturális élet leállását az Ibrányban élő festőművész, Zsadányi Zsolt.

– A vírusjárvánnyal kapcsolatban gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy karantén. Ha a karantén szót olyan értelemben használom, hogy bezártság a saját világomban, akkor tulajdonképpen egy képzőművész mindig karanténban van, amikor alkot, hiszen szüksége van az elvonulásra, a csendre, a nyugalomra, a külön kis világára, vagyis olyan sok változás nem történt az életemben. Ha pedig azt nézem, hogy nem lehetett közösségi életet élni, megszűntek a kulturális lehetőségek, akkor azt tudom mondani, hogy nekem is jóval több szabadidőm lett, s az így felszabadult időt szintén az alkotásra fordíthattam – mesélte a tavalyi esztendőről a képzőművész.

Virtuális séta Nyíregyházán

– Ugyanakkor szerencsésnek is mondhatom magam, mert a vírusjárvány berobbanása előtt, illetve két hulláma között részt tudtam venni kiállításokon. Még az év elején megkért Orémusz Maja, hogy rendezzek februárban egy kiállítást Nyíregyházán a Városmajori Művelődési Házban. Volt egy sorozatom Nyíregyházáról, a város számos épületét megfestettem. A képeket korábban bemutathattam a megyei könyvtárban, s mivel jó visszhangja volt a tárlatnak, tovább folytattam azt a sorozatot. Főleg akvarellek voltak, de készült egy-két tusrajz is. Megismerkedtem Ilyés Gábor helytörténésszel, aki nagyon sokat tud a megyeszékhely múltjáról és épületeiről, ezért megkértem, hogy nyissa meg ezt a kiállítást. Sok érdekességet mesélt a régi idők téglából épült szemtanúiról, a virtuális séta és az élményszerű előadás tetszett a közönségnek. Március elején még Ibrányban is volt egy tárlatom Barangolás a Rétközben címmel: akvarelleken keresztül mutattam be a tipikus rétközi tájakat.

A megye díját vehette át

Ihletet adó élményekből nem volt hiány, hiszen egyrészt 2019 őszén Japánban járt Zsadányi Zsolt, másrészt pedig mindig is érdekelték Nyíregyháza régi és modern épületei. Megörökítette például tussal a megyeházát, a Nyíregyházi Rádió egykori székházát, de a vasútállomás modern épületét is. Mikor felvetődött benne, hogy részt kellene vennie a 2020-as megyei Őszi tárlaton, sokat vívódott, hogy milyen képeket is adjon be: a japán utazás élményeiről készített Tussal és ecsettel című sorozatot vagy a nyíregyházi épületek 70x100 centiméteres tusfestményeit. Végül ez utóbbiakat adta be, s a városról készített alkotásaiért az Őszi tárlat megnyitóján tavaly szeptemberben a megye díját vehette át Baracsi Endrétől, a megyei közgyűlés alelnökétől.

Vajon mostanában milyen témák foglalkoztatják a képzőművészt? – tettük fel a kérdést Zsadányi Zsoltnak.

– Tanítok az Ibrányi Árpád Fejedelem Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola képzőművészeti szakán, valamint a református egyház fenntartásában működő gimnáziumban. Én magam görögkatolikus vallású vagyok. Az egyházi kötődésből született meg az az ötlet, hogy vallási témájú képeket készítsek. Közismertek azok a kis szentképek, amiket a hívek az imakönyvekben tartanak. Ezeket a szentképeket szeretném nagyobb méretben megörökíteni kevés színnel a saját stílusomban.

Inspiráció a novelláktól

– Az új sorozatom címe: Imakönyvek szentképei. Az alkotások tussal készülnek, mivel nagyon szeretem a fekete-fehér és a szürke szín játékát. Az alkotásokhoz használok diófapácot és aranyszínű tust is – magyarázta Zsadányi Zsolt, aki további ötleteket is elárult lapunknak.

– Szeretnék megörökíteni nyíregyházi és ibrányi történeteket. Az inspirációt ­Csabai László A vidék lelke című könyvétől kaptam, a novellafüzérben megragadóan ír a nyírségi emberek életéről. Nagyon megfogtak az írásai, s úgy éreztem, a témához illő képeket kell készítenem. A tanítványaimmal az órákon a japán eredetű papírszínházzal is foglalkozom. A papírszínház a történetek megrajzolása mellett segíti az ismeretek bővítését, feldolgozását, esztétikai élményt nyújt, és a személyiség fejlesztésében is szerepet játszik.

MML