Nyíregyháza

2021.02.21. 11:30

Ők élete legnagyobb mesélői, akik az írói pálya felé terelték

Bessenyei Gáborra nagy hatással volt a hazai és a világirodalom több kimagasló szerzője.

CsA

Forrás: shutterstock

Fotó: Shutterstock

Gyakran teszik fel az íróknak azt a kérdést, kik voltak rájuk hatással, milyen olvasmányélmények adták meg a kezdőlökést ahhoz, hogy ezen a korántsem könnyű pályán induljanak el. Bessenyei Gábor régi adósságot törlesztett legutóbbi videójával, amiben sorra vette azokat az írókat, akik leginkább hozzátettek ahhoz, hogy ő maga is azzá váljon.

Megpecsételődött a sorsa

– Aki miatt egyáltalán gondolni mertem az írásra, az nem más, mint Csáth Géza. Vele először a tizenegyedikes irodalomkönyvben találkoztam. Lenyűgözött az őrülete és tragédiákkal teli élete, a szöveg­gyűjteményben megbúvó, A kis Emma című novellája pedig sokkolt, nyomasztott, és olyan hétköznapi kegyetlenséget mutatott, amilyennel azelőtt még nem találkoztam, de azt rögtön tudtam, hogy még több ilyet akarok olvasni. Persze akkor még nem lehetett bármikor bármit elérni, viszont végzős középiskolásként költöztünk, és amikor a karácsonyi szünetben olvasnivalót kerestem, átnéztem a könyveinket. Hihetetlen, de a legutolsók egyike egy Csáth Géza-novelláskötet volt. Abban a pillanatban megpecsételődött a sorsom, tudtam, hogy olyan történeteket akarok írni, mint ő – árulta el a fiatal nyíregyházi szerző, s hozzátette: első írásaiban a Csáth-novellák hangulatát próbálta megteremteni, amire csak rátett egy lapáttal Franz Kafka hatása.

– A kisember elidegenedése, a kafkai szorongás, amikor szinte bocsánatot kérsz azért, mert élsz, új problémaköröket mutatott nekem. Az pedig, hogy a műveiben minden zavar nélkül keveredhetett a fantasztikum a realizmussal, új távlatokat nyitott meg előttem. Talán meredek lenne azt mondani, hogy ezek voltak az első írások, melyek elkezdték megalapozni a fantasy iránti szeretetemet, de az biztos, hogy Kafka sokat segített abban, hogy a történeteimben képtelen helyzeteket is felvállaljak. Mivel akkoriban csak novellákkal foglalkoztam, bár olvastam a regényeit, legszívesebben az elbeszéléseit forgattam.

Végtelen mesélni vágyás

– Az alapozás után belevetettem magam az irodalomba, kerestem a hozzám illő szerzőket, és kisvártatva eljutottam azokhoz az íróhoz, akikre ma is életem legnagyobb mesélőiként gondolok. Ők mutatták meg, hogyan lehet teljes szívből, mindenféle sallang nélkül bármiről beszélni. Közülük az első Kurt Vonnegut, akitől A Titán szirénjeit egy ismerősöm ajánlotta a figyelmembe, mondván, ez a könyv pont olyan elborult, amilyeneket szeretek. Elolvastam, tetszett, de azt éreztem, hogy nem biztos, hogy ez az író leginkább nekem való műve, ezért érdemes tovább próbálkoznom vele. Igazam is lett, valódi gyöngyszemekre bukkantam a kötetei között – jegyezte meg Gábor, akire szintén nagy hatással volt Gabriel García Márquez.

– Az írói kísérletezéseim elején, amikor az ő stílusát és mágikus realizmusát próbáltam utánozni, mindig elővettem a Száz év magányt és elolvastam belőle egy szakaszt, hogy hangulatba hozzon. Olyan, mint egy anekdotagyűjtemény, ezernyi sorsot fest le néhány mondatban vagy bekezdésben, s közben képes a képtelent természetessé tenni. Imponál ez a végtelen mesélni vágyás és a hangulat, ami beszippant a világába. Nagyon sokat tanultam belőle arról, hogyan írjak sorsokat mellékszereplőknek, és rengeteget fejlődtem a hangulatteremtésben. Érdekes, hogy más Márquez-történet nem tudott ennyire behúzni, bár akadt olyan, amit kifejezetten szerettem, azt hiszem, én inkább Száz év magány-rajongó vagyok – vallotta be a négykötetes nyíregyházi író, aki egy következő videójában folytatja majd azoknak a szerzőknek a bemutatását, akik miatt úgy döntött, ő maga is az írói hivatást választja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában