Megyei értéktár

2021.02.03. 10:18

Szolgálat karddal és tollal

A bécsi testőrség tagjaként rádöbbent a magyar nemzet műveltségének elmaradottságára.

KM

Bessenyei György szobra

Forrás: szoborlap.hu

Új sorozatunkban bemutatjuk azokat a kincseket, amiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság felvett a megyei értékek gyűjteményébe.

Bessenyei György szobra
Fotó: szoborlap.hu

Oktatási és kulturális intézmények, könyvesboltok, egyesületek őrzik Bessenyei György nevét, aki a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja volt. Műveivel örökre beírta a nevét a magyar irodalomtörténetbe, a magyar nyelvről és nemzetről írt gondolatai mind a ma napig időszerűek. Munkássága szintén bekerült a megyei értéktárba.

Tanulás magánszorgalomból

Bessenyei György 1746-ban vagy 1747-ben született Tiszabercelen, és 1811. február 24-én hunyt el Pusztakovácsiban, a mai Bakonszegen.

Édesapja Bessenyei Zsigmond vármegyei bíró, édesanyja pedig Ilosvai Mária volt. A sárospataki kollégiumban tanult 1760-ig, majd 1765. június 8-tól Bécsben teljesített szolgálatot Mária Terézia magyar nemesi ifjakból összeállított testőrségében Szabolcs vármegye ajánlására – olvasható a megyei értéktár honlapján. Akkor még nem is sejtette a 19 éves, a tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan ifjú, hogy ez nem csupán számára, hanem a Magyar Királyság számára is lényeges lesz.

Ehhez azonban kellett az ő lelkülete, önismerete és felelősségtudata. Amikor ugyanis a francia műveltségű királyi udvarnál szégyenkezett tudatlansága és elmaradottsága miatt, nemes elhatározással és erős eltökéléssel hozzáfogott, hogy mulasztásait magánszorgalommal pótolja. A bécsi udvarban a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg.

Önkéntelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie nemzetének elmaradottságát e téren.

Remeteélet Biharban

Autodidakta módon, önképzéssel, tett szert bámulatos műveltségre. Tanulmányai közben 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. 1773-ban kilépett a testőrségből gárdahadnagyi rangban, 1779-ben pedig a királynő kérésére katolizált.

II. József császár 1780-ban megvonta tőle a kegydíjat, s mivel már nem volt miből megélnie Bécsben, 1782-ben hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785-ben Bihar vármegyében fekvő pusztakovácsi birtokára. Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte.

A vezérszerep már kiesett kezéből, és itt írt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott rideg magányában. Ebből az időszakából való A természet világa című hatalmas, több mint tízezer soros filozófiai költeménye s A bihari remete című értekezése. 1804-ben készült el Tariménes utazása címmel nagy terjedelmű államregénye, ami csak 126 év múlva, 1930-ban látott napvilágot. 1811-ig élt itt remeteéletet, kérésére udvari kertjében temették el egyházi szertartás nélkül, hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára.

KM

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában