Üvegbe önti a gondolatait, érzéseit

Mikovics József nyíregyházi üvegműves már az első mondatával meglep, azt mondja ugyanis, hogy az üveg valójában folyadék. Egészen pontosan szilárd halmazállapotú, amorf anyag, aminek a szerkezete – a folyadékok állapotához hasonlóan – véletlenszerűen alakul ki, amikor megszilárdul. Abban is különbözik a szilárd anyagoktól, hogy nincs egy határozott olvadáspontja, csupán a viszkozitása, azaz a belső súrlódása változik hevítés és hűtés hatására.

A rögtönzött kémiaórának ezzel véget is vetünk: mindez azért volt fontos, hogy megértsük, történetünk főszereplője miért nem a fába vagy a fémbe szeretett bele. – Az üveg nap mint nap elvarázsol letisztultságával, tisztaságával és áttetsző színével, ahogy rejtélyességével is, ugyanis számtalan dolog lehet belőle – mondja Mikovics József, akitől megtudtuk: már gyerekként közel került a tűzhöz – illetve az üveget alakító lánghoz.

Az üveggyártás fellegvára

– Egy budapesti üvegtechnikai cég bérelt egy területet a Vöröscsillag tsz.-től, ahol az édesanyám dolgozott, a nagyszüleim pedig az épület háta mögött laktak, sőt a nagypapám volt a portás. Sokat voltam ott, és természetes volt, hogy általános iskola után elvégezzek egy ipari iskolát, a cég pedig, amelyikhez kerültem, laboreszközök gyártásával foglalkozott. Abban az időben Nyíregyháza volt a hazai üveggyártás fellegvára, a laboreszközeinket vitték Brazíliába, Kubába, Kínába, és akkor még sokan dolgoztunk a szakmában, mára viszont nagyon kevesen maradtunk.

– A cégnek rengeteg megrendelése volt, de nekem már akkor is az iparművészethez közelebb álló darabok tetszettek, a sablonmunka nem igazán fogott meg. Jött a katonaság, a nősülés, a családalapítás, és hét év kimaradt, de aztán ismét elkezdtem a szakmámban dolgozni, viszont még ott sem tudtam kiélni a kreativitásomat, ezért 2005-ben úgy döntöttem: önálló vállalkozásba kezdek.

– Azóta azt csinálhatom, amire mindig is vágytam, igaz, a piac nagyon rapszodikus, hol van kereslet, hol nincs. Ékszertartó fákat, sajt-, méz- és olaj­ecettartókat, állatfigurákat és borospalackokat készítek, de limonádéspoharak és egyedi ajándéktárgyak is színesítik a palettát.

Folyamatosan gyakorol

– Amikor elkezdek az üveggel dolgozni, mindig azt a kérdést teszem fel magamnak: mi legyen az, ami miatt valaki az adott tárgyat megveszi? Egy eseményhez kötődjön? Vagy inkább egy fontos időponthoz? Amellett, hogy meg kell felelnie a célnak, fontos, hogy kézben lehessen tartani, vagy hogy be lehessen tenni a mosogatógépbe – mondja a szakember és hozzáteszi: már azelőtt bele kell látnia a végső formát az üvegbe, hogy kézbe venné.

– Nagyon szeretem, mert úgy formálom, ahogy csak akarom, igaz, az üveg a mai napig meg tud lepni. Folyamatosan tanulni kell és gyakorolni, elengedhetetlen, hogy mind a két kezemet egyformán jól használjam. 1000–1200 fokon dolgozom – az üveg ezen a hőfokon lágyul meg –, a kvarcüvegnél viszont ez 2000 körül van. Akkor is forró, amikor már nem vörös, és hiába próbálok meg nagyon vigyázni, sokszor égettem már meg a kezem – meséli Mikovics József, aki takarékos emberként minden anyagot felhasznál, és ha elront valamit, megpróbálja újrahasznosítani. – Az üveg nem olcsó mulatság, de én nem szeretem túlárazni a termékeimet, mert az a cél, hogy az emberek megvegyék, amit készítek. Sokszor kérnek tőlem ajándékot esküvőre, fontos családi eseményekre, az egyik kedvenc üvegtárgyam is egy lakodalomhoz kapcsolódik. Az ifjú párnak meglepetésként ékszertartó fát akartam készíteni, végül egy életfa lett belőle, ami tele van hullámokkal, de büszke vagyok arra az olajecettartóra is, amit én találtam ki: ez egy dupla cső, az egyikben fűszerek vannak, a másikban olaj, és mivel a belsőn vágások vannak, az olaj ízében megjelennek a fűszerek.

Egyedi, megismételhetetlen

– Sokan szeretik a dupla falú, hőtartó kávéscsészét vagy a teáskancsót, amit melegen tart az alatta lévő mécses, de azok a boros- vagy pálinkáspalackok is népszerűek, amelyek a belsejükben egy-egy formát rejtenek – mesél a munkájáról Mikovics József, aki egyike az eltűnőben lévő szakma utolsó képviselőinek. Minden üvegtárgyban benne vannak az érzései, gondolatai, és amit készít, egyszeri és megismételhetetlen. Olyan, mint aki megveszi, hogy az otthonát díszítse vele.

SZA