Sosem volt ilyen szalagavató

A végzős középiskolás diákok életének egyik legfontosabb eseménye a szalagavató. Számukra ez az év sajnos nem az izgatott, boldog várakozással, inkább a bizonytalansággal telt: lesz-e egyáltalán szalagavatójuk?

– A vírushelyzet miatt a Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban mi is sokszor elhalasztottuk az időpontot, ám végül, bár a járvány miatt rendkívüli körülmények között és közönség nélkül, de megtartottuk – számolt be lapunknak Ovcsarenkoné Tuba Viola, az iskola tanára, aki belső késztetést érzett, hogy a végzősöknek szánt biztató gondolatait, jókívánságait közkinccsé tegye.

– Amikor 2017-ben először találkoztam a most végzős osztályommal, azt mondtam: bár hihetetlen, de szempillantás alatt itt az érettségi. Hát ez így is lett. Csak azt nem láttam előre, hogy mennyire más lesz ez az utolsó két tanév. A jelenléti oktatást felváltotta a digitális, nincsenek igazi közös élményeink, hiányzik az órák megszokott hangulata, az együtt töltött idő. Emlékké szelídülnek a csínytevések, a kirándulások alatti huncutságok, órai rosszalkodások. Ennek a nehéz időszaknak nem sok pozitívumát látjuk, de talán önállóbbak, felelősségteljesebbek lettetek, megtanultátok beosztani az időtöket, jobban odafigyelni a családtagokra. És talán arra is ráébresztett bennünket, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, mennyire egymásra vagyunk utalva, mennyire fontos a szolidaritás, a felelős magatartás.

Viharálló virágok

– Egy személyes élményt szeretnék megosztani veletek. Egyenesen a virágoskertemből hoztam. Az udvarunkon megfigyelek minden változást, hogy mikor bújnak elő a növények, virágok a földből, mikor rügyeznek a fák, hogyan pompázik a természet. Imádok gyönyörködni benne. Évekkel ezelőtt kaptam három hóvirághagymát. Az évek során kettő szőrén-szálán eltűnt. Egy viszont megmaradt, és évről évre jelzi a tavasz közeledtét. Ebben az évben is megfigyeltem, ahogy kidugja a fejecskéjét a földből, egyre nő és nő, és ahogy megjelenik hófehér, tisztaságot sugárzó virága. Aztán egyik nap iszonyatos hóvihar kerekedett, ami maga alá temette az én kis törékeny hóvirágomat. Na, gondoltam magamban, nem tudtál dacolni az elemekkel. Aztán egy nap a hó olvadni kezdett, és egyszer csak előbukkant az én gyönyörű hóvirágom, mintha mi sem történt volna. A zimankós éjszakák után reggelente láttam, hogy a hóvirág szinte eldőlt a fagyos földön. Aztán csodák csodájára a nap első melengető sugaraitól új erőre kapott minden délelőtt. És ekkor elkezdtem csodálni is. Milyen kicsi, törékeny, és mégis szembeszáll nála sokkal nagyobb erőkkel, szívós és kitartó, nem hagyja magát legyőzni. Minden reggel talpra áll, újra és újra.

– Azt kívánom nektek, hogy ti is legyetek ilyen erősek, szívósak, eltökéltek és kitartóak. Bízzatok magatokban. Higgyétek el, hogy képesek vagytok elérni azt, amit akartok. Ne hagyjátok, hogy az akadályok, nehézségek eltántorítsanak benneteket a céljaitoktól. A kudarcok után álljatok talpra, küzdjetek meg az elemekkel és bizonyítsátok, hogy ti vagytok az erősebbek. Néha mindenki meginoghat, elveszítheti a reményt. De ha hisztek magatokban, minden sikerülhet.

– Legyetek bátrak, állhatatosak! A saját életetekben ti játsszátok a főszerepet! Nagyon sok szerencsét kívánok mindnyájatoknak. És most szeretném nektek legalább virtuálisan átnyújtani ezt a hóvirágot – üzente Viola tanárnő.

GB