Magában hordozza nemzetünk múltját

A Tisza-menti kis település egyetlen építészeti, kulturális öröksége a református templom, melynek története magában hordozza nemzetünk múltját, a falu népének viszontagságos, küzdelmes életét.

A református templomot 1804-ben kezdték el építeni, de a rengeteg árvíz, járvány, tűz és marhavész miatt csak 1843-ban fejezték be. A tornyát 170 évvel ezelőtt, 1851-ben emelték. A legszomorúbb nap 1917. április 17-én, húsvét harmadnapján virradt az emberekre. A katonai hatóság hadi célokra elvitte a nagy harangot, amit a leszerelése előtt egy óráig húztak. A lelkész így jegyezte be az eseményt: „Egyházunk egyik féltve őrzött kincsét 4 katona hozta le a toronyból. Az ifjú asszonyok virágkoszorúkkal, szalagokkal ékesítették fel annyira, hogy a harangból semmi sem látszott.”

A legutolsó áldozat

A templom előtti téren a falu apraja-nagyja könnyes szemmel búcsúztatta: „keservesen sírt, zokogott mindenki, hisz a nagypénteki gyász sem lehetett nagyobb a tanítványok szívében, mint amilyen levertséget és fájdalmat okozott nekünk az április 13-i péntek.” Azt viszi el tőlünk, ami nekünk a legkedvesebb – „fiút, hitvest, édesapát, testvért, most már rákerült a sor a harangunkra is. Ó, ha a haza oltárára odaadtuk kedveseinket, ne sajnáljuk meghozni a legutolsó áldozatot, becses harangunk odaadását sem... Higgyük a legjobbat: a harangok váltják meg az emberiséget a sok szenvedéstől, ezek hozzák közelebb hozzánk az óhajtott békét!”

Sajnos, nem jöttek vissza a háborúból az apák, fiúk, testvérek, hiába áldozták fel a harangot! Az 1900-as évek elejétől a szegénység miatt Amerikába folyamatosan vándoroltak el a benkiek, akik 1911-ben 15 változatú harmóniummal, majd 1922-ben 400 dollárral segítették anyaegyházunkat a nagy harang pótlására.

Múltunk, örökségünk közös

A harangot 1922-ben Slezák László, Magyarország aranykoszorús mestere öntötte. A templom harangját régi hagyományként színes, hímzett kendőkkel, virágokkal díszítve a gyülekezet leányainak közreműködésével húzták fel a toronyba. Ezt követően 1925-ben a templom renoválásra szorult. A hívek pénzadományon kívül fogattal, munkával és ellátással segítettek. A templom lábazatát és a falat dróthálóval erősítették meg, a zsindelyt bádogra cserélték. Új gombot és csillagot Klein Vilmos készített rá. Belső festés után az idősek emlékezete szerint a környék legszebb belső terű temploma lett. 1927. július 27-én szentelték fel. Sajnos, a templom 2000–2002-ben végzett belső felújításakor a belső teret nem restaurálták, hanem lefestették. „Ez a fájdalom hasonló a nagy harang háborús elviteléhez.” Egyszerű, klasszicista stílusú, külső órapárkányos, törtvonalú, zárt sisakú, egyhajós, félköríves záródású. A templom a nemzet, a falu áldozatos, viszontagságos életének, múltjának egyetlen emléke, öröksége.

Az idő nem kedvez az ünneplésnek, ám tudnunk kell, hogy a nehéz pillanatokban még a szokásosnál is fontosabb, hogy ne feledkezzünk meg őseink ránk hagyományozott és tovább örökítendő értékeiről! Múltunk, örökségünk közös! És a jelenünk, jövőnk?

- Benkiek Benkért Egyesület -