A család szíve az anya

Az anyaság egy új szakaszt nyit minden nő életében.

Krisztina mögött Julianna (9), Dénes (6 hónap), Ádám (11), Bertalan (7), Katalin (5), Mihály (13) és a férj, Dénes

Forrás: Családi Archívum

– Nagyon jó helyzetben vagyok, mert az anyák napja időszakára esik a születésnapom is, és így a május eleje nálunk a családban egy kicsit „rólam szól”. Az előző években iskoláról iskolára, óvodáról óvodára jártam az anyák napi rendezvényekre, sajnos, a járvány miatt ebből a szívet melengető ünneplésből most minden anya kimarad, azonban kárpótol az ilyenkor kapott figyelem, a titokban, óriási szeretettel készített ajándék. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy olyan családdal ajándékozott meg, amelyről korábban álmodni sem mertem. Hat gyermeket nevelhetek az élet minden szépségével és nehézségével együtt, ők jelentik nekem a boldogságot – mondta Mosolygóné Papp Krisztina. A papfeleséggel a közösségi médiában a görögkatolikusok online felületén „futottunk össze”. Anyák napjára készülődve, 10 anya – 58 gyermek címmel posztjaikban édesanyák vallanak magukról, anyaságukról, gyereknevelésről.

Mosolygóné Papp Krisztina szívesen osztotta meg velünk gondolatait, érzéseit. Kezdte mindjárt azzal, hogy a görögkatolikusoknál nem ritka a sok gyerek, és aki nagy családban nevelkedik, megszereti a gyerekzsivajt, ösztönösen tudja, hogyan legyen tartóoszlopa a családnak. Náluk hat csemete foglal helyet az asztal körül, a legidősebb 13 éves a legkisebb 6 hónapos.

Figyelemre vágynak

– A hétköznapokban elsősorban szervezettséget és pontosságot igényel, hogy minden gyerek időben ott legyen, ahol kell: edzésen, órákon. Kihívás nap mint nap olyat főzni, amit mindenki megeszik, babakocsival sietni a görkorizó nagyok után, végignézni a biciklis versenyüket, miközben egyfolytában fohászkodom, hogy megússzák csonttörés nélkül. De talán a sokgyermekes anyákban a legnagyobb dilemma, hogy jutott-e elegendő idő mindenkire. A gyerekek maximális odafigyelést igényelnek a szülőktől, s olykor okozhatna lelkiismeret-furdalást is, hogy valamelyikükkel nem tudok annyit foglalkozni, mint amennyit kellene, ám szerintem lehetetlen mind a hatra ugyanannyi időt fordítani nap mint nap. Én abban látom a megoldást, hogy amikor valamelyiküknek nagyobb szüksége van rám, azzal egy kicsit többet foglalkozom, azonban nem múlik el nap anélkül, hogy ne beszélgetnék mindegyikükkel négyszemközt néhány percet. Ilyenkor mindegyikük elmondja, mi történt vele, megoszthatja örömét, bánatát. Nálunk 4:2 az arány a fiúk javára, így a férjem is sokat besegít a „fiús” dolgokba – tette hozzá az anyuka.

– Egy papfeleség megszokta azt is, hogy városról városra költözik a család. Jelenleg a fővárosba szólítja férjemet a papi szolgálata, de ezer szállal kötődünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez. Édesanyámék Mátészalkán élnek, a gyerekkoromat Fábiánházán töltöttem, a férjem édesanyja Nyíregyházán lakik, Hodászon és Kisvárdán nőtt fel. Amikor látogatóba indulunk, gyerekeink is így mondják: „Megyünk haza” – ecsetelte kötődését megyénkhez Krisztina, aki gimnáziumi tanár. Elmondása szerint, mert családjában sok a pedagógus, korán a pálya mellett döntött ő is, s noha 6 gyerek anyukája, mégsem kellett lemondania a tanításról, német szakosként magánórákat ad.

– Volt, hogy éppen befejeztem az órát, és már mentem is pelenkázni a legkisebbet – idézi fel nevetve. – Vannak sűrű napjaim, de ezeket is örömmel élem meg, nem vagyok idegeskedő típus, szeretem a spontán dolgokat. Tervezni sem nagyon szoktunk előre, mert egy ekkora nagy családban, mint a miénk, bármikor közbejöhet valami. A hétvégén igyekszünk olyan elfoglaltságot találni, amiből töltekezhet mindenki, például nagyokat kirándulunk. Az együtt töltött idő, a sok élmény teszi bőségessé kapcsolatunkat. Isten segítségével igyekszünk mindenben keresni a jót. Szóval, úgy gondolom, tökéletes anyák nincsenek, de ha törekszünk arra, hogy jó anyák legyünk, mindennap átgondoljuk, mit hogyan csináltunk, mit kellett volna másképp tenni, akkor a gyerekeink szemében mi leszünk a „legjobbak a világon!”– zárta gondolatait Krisztina.