A meseíró pszichológus

Végéhez közeledik a 48. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyermekkönyvhónap, de az olvasásnépszerűsítő programsorozat még tartogat meglepetéseket az elkövetkező napokra. Ilyen Kertész Erzsi videóüzenete is, amiben a megyei gyerekek kérdéseire válaszol.

Szeretik a történeteit

– Többen is kíváncsiak voltatok arra, hogyan lettem író. Ez egy érdekes történet, mert egy teljesen más hivatást választottam, eredetileg pszichológus vagyok. Kamaszként ugyan naplót vezettem, és szerettem az irodalmat is, de akkor még nem gondoltam, hogy egyszer írással fog foglalkozni. Amikor megszülettek a fiaim és elkezdtem nekik mesekönyveket vásárolni, valahogy visszatért az érdeklődésem a színes-képes gyermekkönyvek iránt. Ahogy a történeteket olvastam, úgy éreztem, én is tudnék hasonlókat írni. Megpróbáltam papírra vetni egy mesét, amit elküldtem néhány kiadónak, és voltak, akik pozitívan reagáltak rá – árulta el a szerző. Hozzátette: az első, 2012-ben megjelent, Labirintó című kötete után nem gondolkodott folytatásban, de mivel tetszettek a történetei az olvasóknak, „benne ragadt” a meseírásban.

A szabolcsi gyerekek tudni szerették volna, ki a kedvenc szerzője, melyik a legkedvesebb könyve, története Kertész Erzsinek.

– Ehhez egy kicsit vissza kellett utaznom a gyermekkoromba... Népszerűek voltak a Pöttyös könyvek, a sorozatot 8–12 éveseknek ajánlották akkoriban. Mindet elolvastam, amihez hozzá lehetett jutni, faltam a könyveket. Ha egyet ki kellene emelnem, akkor az G. Szabó Judit Megérjük ​a pénzünket! című regénye lenne, ami három lánytestvér kalandos történetét meséli el sok humorral. Vannak mondatok, amikre mind a mai napig emlékszem, annyiszor olvastam a kötetet.

Sokszor kap felkéréseket

Arról, hogyan születnek a történetek, honnan meríti az ötleteket, mennyi ideig tar, amíg azok könyv formát öltenek, az írónő elmondta: van úgy, hogy gyorsan és egyszerre jelenik meg a fejében egy egészen nagy történet – igaz, nem minden apró részletében –, azonnal tudja, miről szeretne írni, ahogy azt is, honnan indul és hová tart. Ez a szerencsésebb helyzet, mert utána már „csak” ki kell dolgozni és meg kell írni mesét.

– Néha egy-egy beszélgetésből, a gyermekeim iskolájában látott-hallott kis sztorikból merítek ötletet. Ebben a kiadóim is partnerek, mert tudják, hogy pszichológus vagyok, és sokszor kapunk felkéréséket konkrét témákkal kapcsolatban, például, hogy írjunk könyvet a kiskamaszok problémáiról – így kezdődött a Göröngyös úti iskola-sorozat. A Panthera-könyvek is egy kiadó megkeresésére íródtak, akik úgy látták, hogy kevés mai gyermekeknek szóló kalandregény jelenik meg. Nem sokkal előtte a hegymászásról olvastam egy izgalmas újságcikket, ami aztán megihletett. Soha nem tudom előre, mi adja a következő történet alapját, ez benne az érdekes – engedett bepillantást a munkafolyamatokba az írónő. Megjegyezte: az, hogy mennyi idő alatt készül el, a regény hosszától is függ. A rövidebbeken egy-két hónapig, a nagyobb lélegzetűeken fél-háromnegyed évig dolgozik.

Csend, nyugalom, elmélyülés

Mint tudjuk, a gyerekeket minden érdekli, így arra is rákérdeztek, hogy mivel tölti a szerző a szabadidejét.

– Délelőttönként és kora délután szoktam írni, amikor a gyermekeim iskolában vannak. Ez azért ideális, mert a munkámhoz csend, nyugalom, elmélyültség szükségeltetik. A nap további részét a családommal töltöm. Szívesen vagyunk a természetben, szeretünk biciklizni, az utóbbi években rákaptunk a társasjátékozásra – mondta el Kertész Erzsi a videóban, amit a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Facebook-oldalán lehet megtekinteni teljes terjedelmében.