A négy fal között fújta a trombitáját

Bár a védőoltásoknak köszönhetően hamarosan visszatérhet a régi életünk, az elmúlt egy esztendőt azonban már sohasem felejtjük el, hiszen az élet valamennyi területén átírta a terveket és az álmokat. Különösen az előadóművészek érezték meg nagyon ezt a több mint egy évet, hiszen elmaradtak az előadások, a koncertek, a próbák. Nem volt ez másképpen Bakó Levente Liszt-díjas trombitaművész életében sem.

Karanténkoncertek

– Az Országos Térzene Fesztivál nyitókoncertjén szerepeltem volna tavaly március 14-én az Ewald Rézfúvós Együttessel, s már félúton voltunk az autópályán a fellépés színhelyére igyekezvén, amikor a szervezőktől jött a telefonhívás, hogy elmarad a szereplés, vissza lehet fordulni. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt bizony komoly dologról van szó, a vírussal nem szabad játszadozni – emlékezett vissza a Magyar Érdemrend lovagkeresztje címmel is kitüntetett művész. – Az egészségügyi veszélyhelyzet miatt egy időszakot végül Nyíregyházán töltöttem. Nekem lételemem a mindennapos gyakorlás, csakhogy társasházban lakom. Próbáltam úgy megválasztani a délelőtti gyakorlás időpontját, hogy ne zavarjam a pihenőket, a főzés meg egy kis trombitaszó mellett is jól megy. Hálás vagyok a szomszédoknak, hogy elviselték azt az egy hónapot, s nem volt „harangjáték”-koncert a távfűtési csöveken.

– Tavaly áprilisban már nem próbálhattam egyik együttessel sem, sem az Ewalddal, sem az Óbudai Danubia Zenekarral, sem a nyíregyházi Szabolcsi Koncert Fúvószenekarral. Még az év elején, januárban és februárban sok koncertem volt, ezért nagy váltást jelentett a márciusi és az áprilisi nyugalom, jól kipihentem magam, de aztán a Filharmónia Magyarország szervezésében karanténkoncerteken vettem részt az Ewald kvintettel. Megkaptuk a koordinátákat, hogy melyik városban melyik játszótéren, melyik két ház között kell játszanunk. S miközben a nyitott ablakokon át éreztük a húsleves és a rántott hús illatát, belekezdtünk a Tell Vilmos nyitányába. Azt hittem, nagy felháborodás lesz, de az emberek már annyira ki voltak éhezve a kultúrára, hogy nagy örömmel fogadták a koncerteket. Mezőtúron egy néni fentről engedett le nekünk kosárban finomságokat.

Nem érezte az ízeket

– Húsz városban negyvennégy karanténkoncertet adtunk, életem egyik legszebb élménye marad az az időszak. Az ablakokban megjelent emberek között sokan lehettek, akik nemigen járnak hangversenyekre, de mégis nyitott szívvel fogadták az opera­irodalom népszerű darabjait – mesélte élményeit Nyíregyháza díszpolgára. – A nyárra lecsengett a járvány első hulláma, s akkor felléphettünk a Szabolcsi Koncert Fúvószenekarral és a mazsorettcsoportjaival is. Térzenélésre is nyílott lehetőség, a közönség már körülöttünk is ülhetett.

Sok művésszel együtt Bakó Levente is azt hitte, hogy a szeptember egyet jelent az új évad kezdetével, azonban nem így történt. Ismét megnövekedett a vírussal megfertőződött betegek száma, sőt a betegséget a trombitaművész is elkapta: nem érezte az ízeket, a szagokat, de szerencsére más tüneteket nem észlelt, s utólag sem alakultak ki szövődmények.

– Az ősz nemcsak testileg, de lelkileg is nagyon megviselt, ugyanis 47 és 48 éves budapesti ismerőseimet veszítettem el. Több kollégám is megbetegedett, kórházban ápolták őket tüdőgyulladással. Kezdetben még élt a remény, ha nem is tudunk élő újévi hangversenyt adni a hagyományoknak megfelelően Nyíregyházán a Continental Arénában, akkor legalább előzetesen felvételt készítünk, de aztán a november 11-i szigorítás után egyértelművé vált, hogy már arra sem lesz lehetőségünk. A fúvószenekar tagjai közül is páran megbetegedtek, szerencsére tragédia nem történt. Van egy közös csoportunk a világhálón, Gere Péter zenekari tag oda tett fel képes összeállításokat régebbi versenyekről, utazásokról. Tarczy Gyula ötlete volt, hogy az elmúlt évek újévi koncertjeiből készítsünk egy összeállítást, ami lemegy a városi televízióban. Suszter Csaba együttesvezetővel közösen állítottuk össze végül ezt a műsort. Az összeállításhoz a felkonferálást az üresen tátongó sportcsarnokban vettük fel. Nagyon megrázó volt a számomra ez a felvétel, hiszen úgy kellett beszélnem, hogy egyedül vagyok a küzdőtéren, s a lelátókon sem ül senki sem. Annak viszont nagyon örültem, hogy a válogatásba bekerült a Kállai kettős, mert abban a műsorszámban táncolt még Bíró József, Jaffás is, akinek az emléke előtt így is tiszteleghettünk.

– A decemberrel kapcsolatban azt is elmondhatom, hogy az elmúlt 10-15 évben olyan nyugodt és meghitt karácsonyom sohasem volt, mint 2020-ban a zenekarok leállása miatt. Máskor éppen hogy hazaestem az ünnepre, de most december közepétől egy hónapot pihenhettem, mert az Óbudai Danubia Zenekarral csak január közepén kezdődött meg a munka. Nem kellett ingáznom Budapest és Nyíregyháza között, a karácsonyfám is állhatott vízkeresztig, nem kellett korábban leszednem. Ugyanakkor együttéreztem a megfertőződött betegekkel, a tragédiákat megélt családokkal. Édesanyám gyermekkori figyelmeztetései, miszerint többet kell kezet mosnom, most a vírus idején nyertek igazán értelmet – folytatta Bakó Levente.

Értékelni az apró dolgokat

– A vírusjárvány rádöbbentett bennünket arra is, hogy élvezzük ki az élet szépségének minden pillanatát. Sok mindent eddig természetesnek vettünk, most már tudjuk, értékelnünk kell az apró dolgokat is, legyen az napsütés, kék égbolt, együttlét a szeretteinkkel. Sok millió embertársammal együtt én is nagyon vártam, hogy enyhüljenek a szigorító intézkedések.

– Úgy gondolom, nem lesz gond a közönséggel, hiszen az emberek nagyon várják már, hogy újra ott lehessenek a kulturális rendezvényeken. Ahogy megteltek a teraszok, megtelnek a színházak és a koncerttermek is. Lehet ugyanis bármilyen jó minőségű egy hangfal, egy televízió, a legmodernebb technikai eszközök sem adják vissza azt az élményt, amit a személyes jelenlét nyújt a színház- és zenebarátoknak.

Borítókép: A trombitaművész szerint a közönség várja már a koncerteket | Fotó: Bakó Levente archívuma