A legfontosabb kérdés az, hogy mi lakik a szívben

– A megyei könyvtár közel hetven éve, 1952-ben nyitotta meg kapuit. Azóta rengeteget változott, alkalmazkodott a kor és a digitális világ kihívásaihoz, folyamatosan fejlődik – szem előtt tartva az átalakuló olvasói igényeket, szokásokat. Intézményünk alapvető célja azonban nem változott: továbbra is küldetésünknek tekintjünk névadónk mellett Krúdy Gyula, Kölcsey Ferenc és Váci Mihály irodalmi-kulturális örökségének a megőrzését, ápolását és továbbadását – mondta köszöntőjében Tomasovszki Anita kedd délelőtt, a Móricz Zsigmond születésének 142. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezésen.

Gazdag örökséget ápolnak

A könyvtár igazgatója hozzátette: a XX. századi realista magyar irodalom kiemelkedő alakja, Móricz szellemiségének ápolása örömmel vállalt kötelességük. Helyismereti gyűjteményükben megtalálható a tiszacsécsei születésű író 227 műve – ebből 150 első kiadású –, továbbá kéziratai, nyomtatásban megjelent munkáinak gépiratai, hétköznapi témákban írt jegyzetei, levelek... Valamennyit idősebb lánya, Móricz Virág ajándékozta a könyvtárnak.

– Móricz kapcsán beszéljünk egy kicsit a szívről, a boldogságról, a társadalomról, a tudásról és az igazságról – vette át a szót Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke.

– Az író hagyatéka valóban felbecsülhetetlen értékű. Ő mondta azt, hogy az ész lehet isteni adomány vagy az ördög ajándéka. A legfontosabb kérdés az, hogy mi lakik a szívben, hiszen mit ér a legeszesebb ember, ha nem dobog benne nemes szív? Önzetlen és a jóságos lélekkel azonban a legkorlátoltabb ember is hasznos tagja lehet a társadalomnak. Szintén Móricz gondolata, hogy a boldogság olyan madár, ami a kis fészekben hamarabb megpihen. Bízom benne, hogy a pandémia alatt nagyon sokan rájöttünk: az a kis fészek, amit mi otthonnak hívunk, akkor meleg és teljes, ha abban valóban megpihenhet a boldogság kék madara – jegyezte meg Baracsi Endre.

– Az író szavai szerint nincs annál nagyobb öröm és jótétemény, mint amikor valakit megtanítunk valamire, amit nem tud. Munkásságával Móricz Zsigmond pontosan ezt teszi: olyan dolgokra tanít minket, amiket nem ismerünk vagy már elfelejtettünk. Ez az a paraszti tudás, amely ha elvész a mindennapjainkból, ha az utánunk jövő generációknak nem adjuk át, akkor ebben a felbolydult világban lehet, hogy azt a széklábat rúgjuk ki magunk alól, ami a megmaradáshoz, a túléléshez szükséges. Ezért becsüljük meg a tudást, az őseinktől kapott értékeket, és soha ne feledjük Móricz Zsigmond szavait.

Merjünk igazat mondani

– Végül beszéljünk egy kicsit az igazságról. Az író úgy tartotta, hogy aki megmondja az igazat, legyen az jó vagy rossz, nyugodtan alhat, ő pedig nyugodtan szeret aludni éjszaka. A többi már a jóisten dolga – osztotta meg az emlékezőkkel Móricz egyik meghatározó életszemléletét a megyei közgyűlés alelnöke, s közben megkondult a római katolikus templom harangja. – Merjünk hát igazat mondani, büszkék lenni arra az ősi tudásra, ami még itt van bennünk, s adjuk tovább az utánunk következőknek, bízva abban, hogy ezáltal is hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak.

CsA