Így lett a 6-ból 2! Dolgok, amiket nem tudtál a Bujtosról!

Kis csendőr, MADISZ, Lófürösztő, Anyás, Strand… – így sorolta Balczó András öttusázó Kósa Ferenc Küldetés című dokumentumfilmjében, hányféle névvel illették egykor a nyíregyházi Bujtost. Azt a mocsárból városligetté avanzsált vidéket, amelyet a város a gróf Károlyi családtól váltott meg 1824-ben.

Tavak: mennyi is?

Közel egy hete kezdtük lapunkban is felidézni a Nyíregyháza szívének mondott terület regényes – kalandokkal, romantikus találkákkal, misztikus talányokkal teli – múltját, amihez Leviczky Zoltán lelkes városvédő és a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület tagjai voltak segítségünkre.

Persze, nem jutottunk a végére, csupán addig, hogy a mocsaras terület lecsapolása után, 1920 és 1940 között strandként használták a tavakat, amelyek 1930 májusától – a Nyíregyháza Torna Vívó Egyesület megalakulásának is köszönhetően – komfortjukat tekintve magasabb szintre léptek. És itt most tartozunk némi helyreigazítással, hiszen a Bujtos méreteinek említésénél a korábbi cikkünkben az Érkert is szóba került.

Ez a vasútállomáson túli terület természetesen messze van ahhoz, hogy az egykori Bujtos része legyen, csupán annyiban kapcsolódik ahhoz, hogy valamikor ezt a mocsaras városrészt is együtt csapolták le az élhetővé formálódó városligettel.

Tavakat említettünk, hiszen a fiatalabb generációk ma már aligha tudják, hogy a jelenlegi két tó helyén – ezeket ma négysávos út vágja ketté – eredetileg hat tavat lehetett számlálni. Ezek úgy jöttek létre, hogy a terület különböző mélységű kubikosgödreiben megállt a víz. S hogy mi volt az a kincs, amiért érdemes volt feltúrni a földet? Az agyag, amelyből több téglagyár is komoly hasznot húzott évtizedeken át. Közülük is a legnagyobb az a Barzó–Vojtovics-féle cserép- és téglagyár volt, amelynek a B. M. monogrammal ellátott tégláit máig legendás darabként, a minőség példájaként emlegetik.

A minőség lenyomata

– Barzó Mihály és Vojtovics Bertalan 1888-ban döntöttek úgy, hogy a mai Hunyadi utca 57. szám alatt, 23 holdon felépítenek egy tekintélyes gyárat. Termelési kapacitásukat jól jellemzi, hogy 14 kamrás körkemencében égették a téglát és a cserepet, a még nyers formázott anyagot 10 nagy színben szárították, és 500 méternyi iparvágány vezetett az üzembe. Rendszeresen 70-80 munkást foglalkoztattak, ebből 20-25 nő volt.

Messzire ellátszott a kémény

– A leírások szerint a gyár 41 méteres kéménye messzire ellátszott, ehhez a vastéglákat szintén itt állították elő. A legendás építőelemek olyan emblematikus ingatlanok falazatát adják ma is, mint a Kossuth-gimnázium, a régi posta, a törvényszék, a börtön, a megyeháza, a színház, a Korona Hotel, a görögkatolikus templom, a római katolikus plébánia, az egykori nagykállói vármegyeháza (most pszichiátriai szakkórház) vagy a tiszaberceli vízműtelep.

– De ugyanilyen téglából épült a volt Honvéd utcai laktanya, a régi közraktárak a vasútállomás mellett vagy a Zrínyi-gimnázium helyén egykor álló gőzmalom és számos polgári ház. Ha az utóbbiakból véletlenül lebontanak egyet, tégláit – amikből a kétfajta cserépterméken kívül évente 2,5 milliót gyártottak – ma is aranyáron lehet értékesíteni.

– Barzó Mihály 1909-ben hunyt el, az özvegye az 1937-ben bekövetkezett haláláig még vitte a céget, ezt követően a város saját tulajdonba vette, végül a gyár becsődölt, és 1943-ban bezárták – sorolta a részleteket Leviczky Zoltán.

Ez tehát a hat – 50 centimétertől a 6 métert is elérő mélységű – tó előzménytörténete, innen a víz nagy esőzésekkor el se tudott szivárogni, aminek a környéken építkezők sokkal kevésbé örültek, mint a fürdőzők.

Új sportlétesítmény

Az 1905-ben átalakult – és a sportlövészetet is a szakosztályai sorába emelő – Nyíregyháza Torna Vívó Egyesület (NYETVE) elérte azt is, hogy a közelben sportpálya létesüljön.

Így alakítottak ki az István utcánál 1907-ben egy 3500 öles telken egy új sportlétesítményt, amelynek területén helyet kapott két teniszpálya, súlylökő és gerelyhajító félkörök, majd egy angol mérföldes futópálya. Egy évre rá futballpálya is lett, ami alól agyagcsövek szállították el az olykor megemelkedő Bujtos vizét a pályaszéli árkokhoz.

Torna és vendéglátás

– A város látványos tornaünnepeket szervezett ide, ami a nyíregyháziak szinte teljes közösségét megmozgatta. Róluk még Margócsy József is megemlékezett az Utcák, terek, emléktáblák egyik kötetében, megírva, hogy a sportoló lányok – illedelmes sportdresszükben – milyen szépen masíroztak a sportpálya felé. Számomra a környék azért is különleges, mert a nagyapám a sógorával ugyanitt üzemeltette 1921–1923 között a Nyárfás vendéglőt. A vendéglátóipari létesítmény egy időben Bonbonier néven is ismert volt, ráadásul a tulajdonos pesti kabaréművészeket csábított le ide, a közönsége szórakoztatására – újságolta a városvédő.

MJ